Tylli az íróasztalánál ült.
Néhány évvel ezelőtt, amikor a Fiúk még kisebbek voltak, kimentek a játszótérre. Rajtuk kívül csak egy anyuka volt a kislányával és a nagymamával a téren.
Lassan közeledett az indulás ideje, így Tylli szólt a Fiúknak, hogy még 5 percük van játszani. Figyelte a szemüket, látta rajtuk, hogy hallották és értették, amit mond. Sütkérezett még egy kicsit a kellemes, meleg napfényben, majd amikor a mobilja jelezte, hogy letelt az idő, jelzett a Fiúknak, hogy jöhet az utolsó csúszás.
Danny lecsúszott, majd indult a pad felé, ahol a holmijukat hagyták. Ben is leérkezett a csúszda aljára, majd hamiskásan hunyorítva megkérdezte:
- Mami! Lehet még egy?
- Tudod, Drágám, az utolsó után nincs több! – Tylli mosolygott. Ben is. Legalább megpróbálta.
Ők is a padhoz értek, felvették a bukósisakot, és elindultak kifelé a biciklikkel.
Tylli csak ekkor vette észre, hogy a kislány anyukája tátott szájjal figyelte őket, majd odaszólt a kislányának:
- Látod, Maja, ezek a fiúk milyen ügyesek? Nem cirkuszolnak annyit az indulással, mint te! Tanulhatnál tőlük! – mondta a kb. 3 éves gyereknek. A kislány láthatóan nem volt meghatva a felkiáltástól, sőt, ügyet se vetett anyjára, úgy elmerült a homokozásban.
- Ezt a technikát én is kipróbálom! – súgta oda a nagymamának a nő.
Tylli csak ekkor döbbent rá, hogy az édesanya azt hitte, a Fiúk gombnyomásra működnek. Azt gondolta, hogy ez a „technika” ennyiből áll: oda kell szólni a gyereknek 5 perccel korábban, és amikor már indulnának, akkor nem lehet „még egy”. És akkor minden menni fog, mint a karikacsapás.
Azóta már többször találkozott azzal a téves elképzeléssel, hogy a gyerekekhez, a párkapcsolatokhoz vagy bármi máshoz csak meg kell találni a megfelelő gombot, technikát, varázsigét, és akkor minden úgy lesz, ahogy én akarom.
Mintha a gyerekem, a társam vagy az üzleti partnerem egy robot lenne, és csak az a gond, hogy eddig nem ismertem a kezelő szerveit. De ha megtanulom, melyik gomb a ki-be kapcsoló, és melyikkel lehet jobbra vagy éppenséggel balra irányítani, akkor majd mindent úgy fog csinálni, ahogy elterveztem. És kész. Ilyen egyszerű.
Tylli ezzel messzemenően nem értett egyet.
A számára az Emberek nem robotok voltak, az Emberi kapcsolatok pedig nem a hatalmi harc színterei. Aki az erősebb, az irányítja a másikat? Ez a hozzáállás nagyon távol állt tőle. Ez így folyamatos birkózás és bizonyítás lenne, épp most ki az erősebb. Azé az irányító pult, annak van joga a másikat pattogtatni.
Tylli rendszerekben gondolkodott. Mindig is Rend-szert épített. A párkapcsolatában ugyanúgy, mint a Gyerekeivel való kapcsolatában. Ha megvan a Rend-szer, akkor nem kell mindent külön-külön programozni. Olajozottan működik minden. Igaz, cserébe sokkal több energiát kell befektetni eleinte a Rend-szer felépítésébe, és fontos folyamatosan karbantartani a működését.
Mégis, mennyivel élvezetesebb olyan kapcsolatokban élni, ami a kölcsönösségen alapul, ahol mindenki tudja, hol a helye, és ahol biztonságban érzi magát, mert ismeri a kereteket és egyet ért vele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése