Mese



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kicsi Lány.

A Szüleivel élt, éldegélt, olykor csendesen, olykor hangosabban. Imádott olvasni, írni és rajzolni, és mindenben képeket látott, még a felhőkben és a meszelt fal vonalaiban is.

Az egyik nyarat Nagyszüleinél töltötte, ahol a kertben talált egy törött szárnyú Kisgalambot. Megsajnálta, ápolgatta, etetgette. Nagypapájával bezárták a pajtába, hogy amíg megerősödik, megvédjék a támadásoktól – hiszen a vidéki házban sokféle állat megfordult.

Egyszer a Nagymamája elmesélt neki egy történetet a Rút Kiskacsáról, akit kicsúfoltak, bántottak, elküldtek. Magányos volt és éhezett, fázott és félt. A Kicsi Lány nagyon szívére vette a mesét, és szeretett volna segíteni a pici kacsának – akiről később kiderült, hogy valójában egy gyönyörű hattyú, és megtalálta az övéit. Így már megnyugodott a Kicsi Lány lelke, hogy minden jó, ha a vége jó.

Lassan felnőtt, és elfelejtette a meséket. Sokszor azt mondták neki, hogy „Nincs mese, ezt meg kell tenni. Muszáj!” Meg azt is, hogy mind hülyeség, amit kitalál. És azt is, hogy „szállj már le a földre!”

A Nagy Lány meg akart felelni, hiszen nagyon vágyott arra, hogy szeressék. Ezért görcsösen AKART, és hajtott, és igyekezett. És sokszor sírt.Titokban. Fájdalmában és félelmében. Egyedül volt, magányos, sokszor érezte magát tehetetlennek.

Sok idő telt el így, mire a Herceg rátalált. Igaz, nem fehér lovon, de a szemében teli megértéssel és szeretettel. Megküzdött érte minden ellenféllel, és végül ő győzött.

A Nagy Lányból Hitves lett. Sok próbát kiálltak, együtt, egymásért. Időnként még a Sárkánnyal is harcoltak, - de aztán rájöttek, hogy Ő jóbarát. Azóta békében élnek Vele.

Még az első pocak lakó idejében esti mesét olvasott leendő Gyermekének. Ekkor fantasztikus dolog történt: ismét felfedezte a Meséket. Csak úgy. Minden rádöbbenés nélkül. De már újra volt Mese az Életében.

Azon melegében írt is néhányat. A nélkül, hogy nagyon készült volna rá. Csak írt. Minden kacifánt és felhajtás nélkül.

Megszülettek a Gyermekeik, a Kicsi Hercegek. Így lett az Hitvesből Mami, a Hercegből pedig Papi - akiket a Gyermekeik varázsoltak Igazi Mamivá és Igazi Papivá. Ragyogott a Ház, ahogy a Gyermekek mosolyogtak, és ez a Fény tükröződött Mami és Papi szemében is.

Így éltek, éldegéltek együtt.

Sok Csoda volt az Életükben, de sokat kellett küzdeniük is. Nem találták meg a Sárga köves Utat, sem az Aranyhalat, de még a Terülj, terülj asztalkát sem - pedig annyira keresték.

Hiába vágtak át a Nagy Kerek Erdőn, - amiben ezer veszéllyel néztek szembe-, és küzdötték át magukat a Borzongató Bozóton, hiába úszták át a Kétségbeesés Óceánját és mászták meg a Rettegés Hegyét – mégsem találták a Varázsvesszőt, ami segített volna az előttük álló Próbatételt kiállni.

Így aztán reménytelenül és mozdíthatatlanul tornyosult előttük az Elhordhatatlan Káosz Sziklaorma.

Mami néha végtelenül elkeseredett, hogy talán már soha, de soha nem lesz jobb. Talán már soha nem fognak átjutni a Reménység Tengeréhez.

Aztán egy nap körülnézett, és furcsa dolgot vett észre. Rájött, hogy néhány dolog csodálatosan működik az Életében, amivel a legtöbb körülötte élő Ember nap-mint nap küszködik.

Viszont nagyon sok olyan dolog van, amiben a többi Embert többé vagy kevésbé sikeresnek látja, - neki meg teljesen működő-képtelen. Hirtelen az az érzése támadt, hogy ő más területeken sikeres, mint általában az Emberek, és hogy a többi terület is tanulható. Talán még sem annyira reménytelen az egész?

Egyszer ismét mesét olvasott a Gyermekeinek. A Rút Kiskacsát. És akkor Varászlat történt..

Rádöbbent, hogy Ő maga a Rút Kiskacsa, akinek ráadásul törött a szárnya, mint annak idején a Kisgalambnak. Ugyanúgy éhezik és fázik, ugyanúgy keresi az Utat, ahol önmaga lehet, és ahol mások befogadják. Szárnyaszegett kis hattyú, akit nem ismernek fel.

De igazán csak akkor ámult el, amikor eszébe jutott a következő Gondolat:

Nem hibáztathatja a többieket azért, hogy nem ismerik fel, hogyha nem mutatja meg nekik, milyen VALÓJÁBAN. Amíg nem veti le magáról az álcázó, barna-pihe tollakat, addig mindenki csak egy Rút Kiskacsát fog benne látni.



Neked is van Meséd?