Hála kamasz Fiaimért

Mi az, amiért HÁLÁS vagyok?

Csak egy szokásos nap.

Kisétáltunk délelőtt együtt a Parkerdőbe. Bemelegítés után gyakoroltuk a Fa állást, tovább pontosítottuk a részleteket, majd labdáztunk egy jót.

Ebéd közben hatalmasat beszélgettünk. Szokás szerint. Minden étkezés egy újabb élmény. Hogyan jutunk el a napirend megbeszélésétől a Ben Húrig? Vagy a periódusos rendszerig, és onnan tovább egy érdekes ötletig: hogyan lehetne oxigént kivonni a vízből. A mélytengeri álltatok kén alapú életmódjáig. Esetleg a kvazárokig. Bár lehet a végpont a fekete lyuk is, vagy éppenséggel a Greenpeace. 😊

És amikor nem is itthon vagyunk? Közösen fedezünk fel ismeretlen tájakat. Együtt barangolunk. Megmásszuk a hegyet, zokszó nélkül, pedig tűz a nap. Kíváncsian bekukkantunk minden zugba, és közben is beszélgetünk. Mi tetszik, mi nem, mire jöttünk rá, mit tervezünk.

De miért is vagyok ezekért hálás???

Malinska 2018.

Kihívás

Egy Édesanya legnagyobb kihívása:

Megtalálni a módját, hogyan tudja elősegíteni, hogy felépüljön Családtagjai VALÓDI, BELSŐ motivációja.

Évforduló - a fotográfus szemével 😉

Nézzétek, micsoda gyönyörűségesen örökítette meg a házassági évfordulónk ünnepségét Baráth Nagy Tímea, történetmesélő fotográfus!

Kedves, elkapott pillanatok, amelyek tényleg mesélnek...

Vaddisznók a barlang mélyén

Nyílt levél Ek edzőhöz

Gondolom nem vagyok egyedül vele, hogy amikor olvastam a barlangban rekedt, Vaddisznók  névre keresztelt thai focicsapat gyermekeiről szóló híreket, akkor bele borzongtam, mi lenne, ha a mi Fiaink is ott lennének.

Ugyanakkor szívet melengető volt számomra, hogy a thai emberek számára mennyire természetes, hogy az ember hibázik, és hogy támadás és kritika helyett mennyire magától értetődően fókuszálnak a bajban felelősségét felvállaló,  igyekvő, segítő Emberre.

Rajz Ek edzőről és a csapattagokról. Forrás: Index

Kérdések önmagamhoz

A kérdések irányítják a figyelmemet.

Segítenek meglátni a lehetőségeket. Új utakat nyitnak meg. Elgondolkodtatnak. Szélesre tárják a kapukat.

A kérdések provokálnak.

Igen, provokálnak. A kérdés az, hogy ezt a provokációt sértésnek veszem, vagy segítségnek.

Persze, nem mindegy, hogyan fogalmazok meg egy kérdést. Lehet vérig sértő és lehet motiváló. De ez nem csak a szavakon múlik. Ugyanazt a néhány szót kiejthetem úgy, hogy a másikat elgondolkodtassa - vagy annyira felzaklassa, hogy maguk a szavak már el sem jutnak hozzá.

És persze az sem mindegy, ki, mikor, milyen érzelmi állapotban hallja a kérdést. Ugyanaz a kérdés egyszer így, máskor úgy hat ránk.

A "Kérdések önmagamhoz" menüpont alá elkezdtem gyűjteni a segítő, elgondolkodtató kérdéseket.

Lenne kedved elindulni a Kérdések Útján?