Vaddisznók a barlang mélyén

Nyílt levél Ek edzőhöz

Gondolom nem vagyok egyedül vele, hogy amikor olvastam a barlangban rekedt, Vaddisznók  névre keresztelt thai focicsapat gyermekeiről szóló híreket, akkor bele borzongtam, mi lenne, ha a mi Fiaink is ott lennének.

Ugyanakkor szívet melengető volt számomra, hogy a thai emberek számára mennyire természetes, hogy az ember hibázik, és hogy támadás és kritika helyett mennyire magától értetődően fókuszálnak a bajban felelősségét felvállaló,  igyekvő, segítő Emberre.

Rajz Ek edzőről és a csapattagokról. Forrás: Index

Nem tudom, hogyha az én Fiaimat keresték volna napokon keresztül hiába, akkor vajon én hogyan reagáltam volna. Vajon mennyire hibáztattam volna azt a 25 éves fiatal srácot, aki a sorscsapások között már kisgyermekként is megállta a helyét, és azóta is élete fókuszában a tanulás és mások segítése volt.

Mindenesetre így kívülállóként, mégis Édesanyaként érzelmileg mélyen érintve, a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem - egyenesen ennek a fiatal srácnak címezve.

Kedves Ek Edző!

Az elmúlt hetekben az egész világ figyelme összpontosult egy maréknyi ember csoportra.

Egy olyan világban, ahol az emberek figyelme folyamatosan a különbségekre, a harcra, az elítélésre irányul, amelyben a  rémhírekre vannak kiéhezve, most néhány hétig az emberek drukkoltak és imádkoztak néhány, számukra teljesen idegen ember életéért. Emberek tömegei figyelték lélegzet visszafojtva, könnyes szemmel az eseményeket.

Megható volt az üzenet, amelyet még a barlangból küldtél.

Cseppet sem csodálom, hogy önmagadat vádolod a történtekért.

Azt gondolom, minden felelősségteljes ember a Te helyedben elgondolkodna azon, mit tett rosszul, és vajon mit tehetett volna másképp.  Ez természetes, és szerintem jól is van így.

De talán megengedsz néhány gondolatot a másik oldalról is.

Nincs az a felelősségteljes ember a világon, aki ne hibázna.  Ha a kezünket a szívünkre tesszük, tudjuk, hogy időnként mindannyian felelőtlenül és meggondolatlanul cselekszünk.  És az, hogy mi a végkimenetel, hogy bajba kerülünk vagy észrevétlen marad a hibánk, sokszor nem rajtunk múlik.

Az én olvasatomban nem ott dől el, hogy egy ember felelősségteljes vagy sem, hogy néha elkövet-e hibákat - hanem ott, hogy felvállalja-e a következményeket.

Az, ahogyan tartottad a lelket ezekben a gyermekekben, a teljesen reménytelennek tűnő helyzetben, ahogyan segítettél nekik kitartani és egészségesnek maradni, ahogy erőt adtál nekik ahhoz, hogy végül épségben kijuthassanak a barlangból, számomra tiszteletreméltó, fantasztikus teljesítmény!

Számtalan, sokkal rosszabb végkimenetele is lehetett volna ennek az eseménynek, ha Te nem vagy ott a gyermekekkel, és nem adod át nekik tudásod és tapasztalataid legjavát.

Néhány hétig az egész világ vigyázó szeme Rátok irányult. Milliónyi segítséget kaptatok, szeretetteljes energia és fizikai segítség formájában egyaránt.

Nemsokára azonban ismét kezdődnek a munkás hétköznapok. A világ tovább lép, és Ti is folytatjátok a saját életeteket.

Talán nem bánod, ha ezzel kapcsolatban is megosztom Veled egy gondolatomat.

Sokan a Te helyedben átengednék magukat a lelkiismeret furdalásnak és az önmarcangolásnak.

Azonban azt gondolom, azoknak a gyerekeknek most legalább akkora szüksége van Rád, mint ott bent, a sötétségben.

Mert most egy másik fajta sötétség leselkedik rájuk.

Nem tudják, hogyan tovább.  Mit kezdjenek azzal az élménnyel, amit odabent átéltek, átéltetek?

Te vagy számukra az a hiteles Ember, az a Vezető, aki segíthet nekik abban, hogy ezt a történetet az egész életükre kiható, motiváló erőként dolgozzák fel. Hogy az, amit együtt átéltetek, az önbecsülésüket és a magabiztosságukat építse - és ne a félelmeiket és a szorongásaikat gyarapítsa.

Gondolj csak bele!  Milyen felnőtt válhat egy olyan gyerekből, aki tizenévesen egy teljesen reménytelennek látszó helyzetben kitartott a végsőkig? Aki végigcsinálta. Aki nem adta fel. Aki éhezés és lelki nyomás hatására is képes volt EMBER maradni, és Ember módjára viselkedni.

Milyen Hitet és Erőt lehet meríteni egy ilyen emlékből?

Mondd, mire lehet képes egy ilyen ember, aki elhiszi, hogy MEG TUDJA CSINÁLNI? 

Hány embernek lesz képes Hitet és Erőt adni a kilátástalanságban?  Segíteni, hogy mégis megtalálja a kiutat. Milyen problémákat lesz képes megoldani? Mit tud adni a Világnak?

Igen, a csendes belső munka most kezdődhet. A világ zajos figyelme és segítsége nélkül.

Hálás vagyok azért, hogy megismerhettem a történeteteket. Hálás vagyok azért az inspirációért, amit mindez nyújt nekem.

Arra vágyom, hogyha netán egyszer az én Gyermekeim is kilátástalan, veszélyes helyzetbe kerülnek, akkor legyen mellettük valaki,  aki segíti és bátorítja őket, vagy Nekik legyen annyi erejük és kitartásuk,  amely egész végig kitart.

Úgy, ahogy Te is kitartottál, mindvégig. Emberségből, lelkierőből és kitartásból csodálatos példát állítottál elénk.

Kívánom, hogy a gyerekekkel folytatott további munkádban is olyan alázattal, odaadóan és szeretettel vegyél részt, mint odabent a barlangban tetted, és újra és újra megtapasztalhasd azt az örömöt, amit csak akkor tud átélni az ember, amikor a hálásan csillogó szemekbe néz.

Az én szeretetem mindenesetre ott lesz Veled, Veletek.

Szeretettel:

Török Marika