Táborozók
Milyen régen is volt.
Tylli elgondolkodva nézegetett egy régi fényképet. A Mestertől kapta, első találkozásuk emlékére. A képről egy tiszta tekintetű ifjú nézett rá. Körülötte az akkori tanítványok. Abban a táborban készült, amikor Tylli véletlenül rájuk bukkant a tisztáson.
Tylli még kislány volt, és szokása szerint csak úgy kóborolt az erdőben. Egyszer csak hangokat hallott. Kíváncsian arra vette az irányt. Jól hallhatta az épp feltett kérdést, mert már egészen közel járt a kis csoporthoz.
- Mester! Mi a véleményed a pozitív gondolkodásról?
Felfelé kaptatott a kis hegy oldalán, és időről időre a fák kikandikáló gyökere és alacsonyabb bokor ágak adtak biztosítékot számára. Imádta ezt a részt, mert itt mindig csend volt. Amolyan beszédes, IGAZI Csend. Olyan Csend, amit csak azok hallanak, akik figyelnek Rá. Suttogtak a fák, bókoltak a virágok, kacagtak a rebbenő madarak, a pillangók öröm táncot jártak. Néha szemtelen legyek pimaszul bele zümmögtek az arcába – de Tylli nem zavartatta magát. Másokkal ellentétben nem kezdett el dühösen csapkodni és szitkozódni, hanem figyelt rájuk. Meggyőződése volt, hogy amikor egy légy a szeme előtt vagy a füle mellett kezd zúgni, akkor valami nagyon fontosat akar neki mondani. Mint minden más is. És Tylli értette az Üzeneteket. Várta Őket.
Már kezdte látni az embereket a fák mögött. Kis csoportban ültek a földön, takarókon és párnákon, egy egészen fiatal férfi körül. Mindenki erre az egy ifjúra nézett, várakozás teljesen.
Mintha tőle várnának valami nagyon, de nagyon fontosat.
Folytatás itt: Találkozás a Mesterrel 2. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése