Az előző részt itt találod: Találkozás a Mesterrel 1. rész
Pozitív gondolkodás
Ekkor jelent meg Tylli bronz-arany látomása a fák mögött.
Vöröses szőke haját úgy libbentette a szél, mintha valami angyal suhant volna át a föld felett. Vékony termetére simuló fehér ruhája alá most bebújt egy játékos, kósza szellő, és magával akarta kapni. Mivel hiába cibálta, mérgében jól felfújta, és úgy nézett ki, mindjárt elrepíti, egy habfehér lufi képében.
Megreccsentek az ágak a lába alatt. Mindenki feléje fordult. A Mester szívélyesen intett neki, hogy jöjjön közelebb. Így Tylli közelebb lépkedett, illedelmesen köszönt, majd letelepedett egy felkínált pokróc szélére.
A többiek mosolyogva bólintottak felé köszönésképpen, majd várakozó tekintetüket ismét a Mester felé fordították.
- A pozitív gondolkodás sokaknál olyan, mintha egy éhező-szomjazó, a béklyóktól vérző és elgémberedett, kimerült rabnak azt mondanák: kacagj, és szebb lesz az életed!
Az arcokra mély meglepődés ült ki. Senki nem ezt a választ várta.
- De hát…
Valaki csendben próbált volna megfogalmazni valami ellenvetés félét, de nem találta a megfelelő szavakat, így elhallgatott.
A Mester várt egy kicsit, hadd emésszék, amit mondott.
- Mit tennél, ha ilyen embert találnál egy vár börtönében? Magára hagynád a jótanácsoddal?
Ismét várt. Szerette hagyni az Embereket gondolkozni. Fontos volt számára, hogy maguk is keressék a saját válaszaikat.
- Nem kellene először eloldozni, ételt és vizet adni neki? Bekötözni, és lefektetni pihenni? Lemosdatni és tiszta ruhába öltöztetni? És meghallgatni a saját történetét.
Várt, megint.
- Akkor már meg lehetne kérdezni tőle: mit keresel erre? Hogy kerültél ide? Miért jöttél? Mire vágysz, mit szeretnél?
Csend. Mindenki magába mélyedt, és próbálta értelmezni, amit hallott. Még nem értették igazán, mire is akar kilyukadni a Mester, de mindenki érezte, valahová vezetni akarja őket.
Várták a folytatást.
Folytatás itt: Találkozás a Mesterrel 3. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése