Tylli zaklatott volt.
- Mester! Annyi szörnyűség történik mostanában körülöttem! Párkapcsolatok zilálódnak szét, Családok hullanak darabjaira. Kiabálás, veszekedés, felelősségre vonás és kritika minden mennyiségben. Stressz és pörgés – senki nem tudja miért. Mintha az egész Élet egyetlen nagy fájdalmas seb lenne.
- Ez természetes.
- Mi a természetes? Az, hogy az Élet fáj???
- Nem, dehogy. Az, hogy előbb meg kell tapasztalnunk a fájdalmat, a félelmet, a csalódottságot. Az tudja igazán értékelni a Boldogságot, aki már megjárta a Poklot. Az képes tudatosan az Öröm és a Szeretet mellett dönteni, aki már a saját bőrén érezte, milyen a mélységes magány.
Várt egy kicsit, aztán folytatta.
- És aki a legmélyebb fájdalmat tapasztalta, az tud leginkább örülni minden pillanatnak – ha eljut végre odáig, hogy a Boldogság mellett dönt. Az tudja megteremteni saját magának a Boldogság Szigetét.
- Saját magának megteremteni?
- Igen. Mindenki saját magának alakítja az Életét, csakhogy általában egyáltalán nem tudatosan. Az Emberek fájdalmat és félelmet tapasztalnak maguk körül, és azt gondolják, ennek így kell lennie. Pedig egyáltalán nem. A Boldogságot mindenki csak saját magának teremtheti meg.
Jelentőség-teljesen nézett rá.
- Élvezni akarod az Életedet? Akkor élvezd a Pillanatot, és tanuld meg tudatosan élvezetesre alakítani az Életedet! És aztán taníts meg az Élet élvezetére másokat is! Ez a te Küldetésed!
Még sokáig fülébe csengtek a Mester szavai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése