Egy régi Anyák Napja emlékére.
Édesanyámnak írtam ezt a levelet az eltávozása előtti utolsó Anyák Napjára.
Talán 2008. január elején történt.
Andris születése után igyekeztem mindent „nagyon jól csinálni”. Mosoly az arcon, mindenkire figyelek, a ruhák szépen kimosva és kivasalva, minden szép, tiszta, és rendezett legyen – hiszen én mindent meg tudok csinálni egyedül is… Vagy mégsem?
A gyerekek elkezdtek éjszaka „műsorozni”, hol az egyik, hol a másik, felváltva. Rendszeresen egész éjszakákat nem aludtam. Egész nap etettem, mostam, teregettem, takarítottam, rendet raktam, szaladtam egyik gyerektől a másikig. Amikor azt hittem, most valaminek a végére értem, valami mindig történt, ami miatt kezdhettem mindent elöről. A mosás soha nem fogyott ki a szennyeskosárból, a vasalni való mintha csak nőtt volna, a lakás nem akart tisztább lenni, hiába dolgoztam egyfolytában. Mindezt tetézendő evéshez szinte alig jutottam, mert vagy Andris szopizott óránként, vagy Dávidnak volt valami baja.
Azon a bizonyos napon is reggeltől-estig loholtam. A mosógépben állt a ruha, kimosva, a kosárban még egy adag vizesen, de ahhoz hogy kiteregethessek, előbb még le kellett volna szednem a száraz ruhát. A mosogatógép tele elmosott edénnyel, még ki kellett volna pakolni, a mosogató mellett meg halmokban állt a szennyes edény. Iszonyú fáradt voltam, és már késő este volt. Ekkor készültem vacsorához. Azonban a helyett, hogy este 10 órakor végre vacsorához ülhettem volna, megint történt valami. Már nem tudom, mi volt az, lényeg, hogy ekkor egyszerűen nem bírtam tovább.
Úgy éreztem, a fejemre szakad az Ég. Minden összeomlik bennem, körülöttem. Kirohantam a fürdőszobába, a mosógépbe kapaszkodva térdre estem, és zokogtam.
Miklós utánam jött, és megkérdezte, mi a baj. Azt válaszoltam Neki, hogy fáradt vagyok, kimerült, és nem tudom, hogy kellene másképp csinálni. „Jobban”. És fogalmam sincs, hogy mindezt Anyu, Te hogy csináltad annak idején.
Hogy csináltad, hogy mindig volt tiszta ruhánk? Hogy volt mindennap meleg étel az asztalunkon úgy, hogy Neked nem volt Totalfood rendelés? Hogy volt mindig tiszta edényünk, mosogatógép nélkül? Hogy volt tiszta a lakás? És kisbaba korunkban hogy volt mindig tiszta pelenkánk, eldobható pelenka nélkül? Hogyan tudtál időre etetni minket, mikor közben még cumisüvegeket kellett mosogatni, fertőtleníteni, tápszert kellett keverni, melegítgetni vagy hűteni?
Hogy csináltad, hogy mindeközben mindig csinos, elegáns és szép tudtál lenni? Komolyan nem tudom.
Mindenesetre akkor fogalmazódott meg bennem, hogy Anyák Napjára megírom ezt a levelet, és megírom benne a következőket:
Hála Neked, minden kimosott pelenkáért.
Hála Neked, minden elmosogatott cumisüvegért.
Hála Neked minden adag tápszerért.
Hála Neked minden átvirrasztott éjszakáért.
Hála Neked a sok mosásért és vasalásért.
Hála Neked minden adag meleg ételért.
Hála Neked a finom ízekért, az ínyenc falatokért.
Hála Neked a tiszta edényekért.
Hála Neked a tiszta lakásért.
Hála Neked a rendért, ami körülvett minket.
Hála Neked az énekekért, amiket takarítás, főzés közben hallottunk Tőled.
Hála Neked a só-liszt gyurmázásért, a terményképekért.
Hála Neked azért, hogy megtanítottál minket háztartást vezetni.
Hála Neked minden lediktált receptért.
Hála Neked a közös palacsinta sütésekért.
Hála Neked az együtt, lavórban kimosott ruhákért.
És hála Neked mindenért, ami most éppen nem jut eszembe.
Hála Neked azért, hogy mindeközben tudtad nekünk a szépséget és nőiességet példaként felmutatni.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése