2017. szeptember 5., kedd

4. Járatlan Utakon Fesztivál 2016 - vasárnap


Zárug Zita, Harkányi Árpi: Ausztrália


Vasárnap reggel az első előadók a biciklis nászutasok voltak 😊

Zitát és Árpit mára kedves barátainkként tartjuk számon.

Már több előadásukon is voltunk (az egyikről ITT írtam), és minden alkalom egy újabb élmény.

Nemrég a Fiúkkal is voltunk több órás, két részes előadásukon, és ők pisszenés nélkül hallgatták végig az egészet. Élvezték a sok fényképpel tarkított élménybeszámolót, a sok érdekes kalandot, és a lelkes előadásmódot. Dávid az előadás után megjegyezte: nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz...

A Járatlan Utakon Fesztiválon tartott előadásuk útjuk ausztrál részéről szólt. Persze most is voltak hasznos tippek (pl ne menj túl közel a road train-hez, mert kileng a vége, ezért lesodorhat az útról), és élmények (pár perc stoppolás után valaki bicajjal együtt felvesz és elvisz pontosan oda, ahová menni akarnak 😊) - de ugyanakkor hallhattunk pl a krokodil farmról, a Grey Nomádokról, akik idősebb korban lakóautóval járják az országot, érdekes helyekről, mint egy meleg vizű forrás, ahol ingyen lehet fürdeni.





Volt egy kis kötetlen beszélgetés is az előadókkal, ahol többek között őket is lehetett kérdezgetni.

Zita feltett egy kérdést a hallgatóságnak. Őt  elmondása szerint mindig nagyon érdekelte, vajon hogyan hat másokra az ő előadásuk, miben segíti őket.

Én azonnal jelentkeztem, mert annyira hálás vagyok nekik azért a sok lelkesedésért, sok információért, Árpival együtt ötletelésért, amit tőlük kaptunk, hogy azt elmondani sem tudom. És az, hogy sugározzák magukból, hogy a világ sokkal jobb hely, mint ami a médiából árad, csak indulj el, és fedezd fel - ez annyira sokat jelent! A saját élő példájukkal bizonyítják számomra újra és újra, hogy MEG LEHET CSINÁLNI.

Elmondtam, hogy Miklós megjárta Balit, mióta az első előadásukon jártunk, és amit tőlük kaptunk, az inspirált arra, hogy merjünk tovább álmodni. Megálmodni a saját útjainkat.

Azóta jártunk családostul Rodosz szigetén, és tervezzük a következő útjainkat. Árad belőlük a hit, hogy igenis el lehet indulni, útra lehet kelni, ez lehetséges - és érdemes! Ez utóbbiról persze nem voltak kétségeim, de annyira jó volt a biztatást és inspirációt az ő szájukból hallani. Minden újabb alkalommal ugyanezt érzem.


Zita és Árpi 360 fok bringa honlapját és a Honeymoon around the world Fb oldalát érdemes olvasgatni. Nem mindennapi írások vannak rajtuk! Itt lehet tájékozódni aktuális előadásaikról, és nézhetünk velük készült interjúkat is.

Csonka Gábor, Vándorboy: Omán


Az előadók mind tapasztalt utazók - élükön a fesztivál megálmodójával, Csonka Gáborral, aki 13-15 éven keresztül szinte megállás nélkül járta a nagyvilágot, méghozzá nem is akárhogy. Stoppal. Bejárta  - néhány kivétellel - a világ összes országát, és kalandjairól a Vándorboy névre hallgató honlapján mesél.

Oman-ról tartott érdekes-fényképes útibeszámolót.


Elmondása szerint Omán nagyon biztonságos célpont, érdekes látnivalókkal, és viszonylag kevés turistával. Kedvesek az emberek, gyönyörű a természeti környezet. Ami pedig különös, hogy a helyiek nem ismerik a mi fogalmaink szerinti túrázást. Nagy autóikkal kimennek valahová, ahol piknikeznek egyet, aztán haza autókáznak - és meg is volt a "túra" 😊

Omán az ellentétek országa, ahol minden megfér egymás mellett: törzsi kultúra és modernizáció, sivatag és oázisok, tengerparti luxus és romvárosok, egzotikus mégis minden kényelemmel felszerelt.

Gábor célja előadásával és az egész fesztivállal, hogy biztasson, lelkesítsen, bebizonyítsa, hogy el lehet indulni, még akkor is, ha sokan lebeszélnek, még akkor is, ha kevés a pénz. Segíteni akar, hogy mások is elinduljanak, a saját útjukra. Ehhez a fesztiválon kívül sok vetítéses előadással járul még hozzá, sőt, olyan egyéni utakat is szervez, amelyeken eldugott helyekre lehet eljutni alternatív módon.

Egy héttel ezelőtt egy teljesen más típusú előadást tartott, sokkal kevesebb fényképpel, és sokkal inkább a belső utazásra összpontosítva. Nekünk ez is nagyon tetszett.

Fenyvesi Anikó, Mexikó


Ezután kicsit belekóstoltunk Mexikó színes-ízes világába.

Anikó beszélt a színes utcákról és a forgatagról, az állatokról, érdekes épületekről, fura ízekről,  a mosolyról és az életörömről, biztonságról, és arról, hogy az ottani emberek nem szeretik, ha lefényképezik őket. És persze az izgalmas időutazásról, hiszem hihetetlen történelmi távlatokba lehet betekinteni ebben a forró, pezsgő országban.

Blogján leírta a tervet, amelyet a Camino bejárásához készített - ahol elkezdődött az igazi utazás az életében, és idei ausztráliai utazását is.

Bódy Gergő: Madagaszkári eskövő


Gergő érdekes személy.

Honlapjáról kiderül, hogy a mellett, hogy a Klubrádió és a Momentán társulat műsorvezetője, újságíró, céges csapatépítő és kommunikációs tréningeket vezet, e mellett különféle rendezvények, többek között esküvők ceremónia mestere is.

A fesztiválon azonban természetesen nem ezekről beszélt - hanem a Madagaszkáron megkötött esküvőjéről.



Elmesélte, hogy feleségének gyermekkori álma volt, hogy Madagaszkáron fog házasságot kötni. Nem mindennapi álom, lehet, sokan csak legyintenének rá - Gergő azonban komolyan vette. Milyen jó is egy olyan nőnek, akinek a párja komolyan veszi az álmait! A boldog kapcsolat egyik titka 😉

Így aztán kerestek egy utazási irodát. Ott összekötötték őket egy helybélivel, Eddy-vel, aki Magyaroszágon tanult, és az azóta eltelt sok év ellenére kiválóan beszél magyarul (!!!). Ő mindent leszervezett nekik előre, az utazást a szigeten, és a házasság kötést is. Micsoda véletlen, vagy szerencse - vagy talán a Sors keze? Ha valaki igazán akar valamit... 😊

A makik szigetéről természetesen nem lehetett cuki maki fényképek nélkül mesélni, de szóba kerültek az ott élő emberek, a mély-szegénység, az utak minősége, és a környezet szennyezés témája is. No meg az is, hogy az ottani esküvő hogyan zajlik, és hogy azért nekik mégsem kívántak 7 fiú és7 lány gyermeket, ahogy ott szokás, csak a "legyetek, mint tyúknak a bőre" hagyományos áldást mondták ki rájuk. 

Egy rendkívül közvetlen, kedves, őszinte és nyitott embert ismertem meg Gergőben, akivel az előadás végén beszélgettünk egy kicsit.

Bódy Gergő és felesége

László Bea


Bea a house sittingelés lelkes híve.

Ez egy érdekes műfaj. Ha egy háztulajdonos pl. hosszabb időre külföldre megy, akkor lehetősége van bizonyos portálokon keresztül housesittert fogadni - ugyanúgy, mint ahogy a gyerekünkhöz fogadhatunk babysittert. A "házvigyázó" nem csak a házat felügyelheti, és locsolhatja a virágokat, hanem a háziállatokat is etetheti, és egyéb dolgokra is megkérhető. Ez két fél egyenrangú megállapodásán múlik. 

És miért jó mindez? Mert egyik fél sem fizet a másiknak. A ház tulajdonosának nem kerül pénzébe, hogy valaki felügyeli a házát, kedvenceit - a sitter pedig ingyen kap szállást, lehetséges, hogy több hétre, vagy akár hónapra is.

A háztulajdonos és a housesitter egyaránt írhat referenciát a portálra, így legközelebb már tudni lehet róla, mennyire kedves, figyelmes, megbízható stb. Így mégsem teljesen vadidegenként állunk egymással szemben, illetve kölcsönösen választhatjuk egymást.

Beától első kézből kaphattunk élmény beszámolót, hogyan lehet így utazni.

Honlapján pedig arról olvashatunk, hogyan dolgozik, mint nyelvtanár. Nyelvtanár és utazó - izgalmas párosítás 😊

Zerinváry Barbara: Kisgyermekkel Dél-Kelet Ázsiában


Az ő elóadása volt a másik gyermekes-családos előadás, amire nagyon készültünk.

Sok érdekes információt is kaptunk belőle, nagyobb részt Kínáról, a vége felé egy kis ízelítőt még Vietnámról. Pl arra vonatkozóan, hogy a szőke gyerek a keletiek szemében szerencsét hoz (Dávid is szőke! 😊), így aztán az ismerkedés állandó forrása.

Olyan fontos tudnivalók is elhangzottak, mint hogy az interneten drágábban lehet vonatjegyet venni, és a legrosszabb helyekre adják, ezért érdemes inkább helyben megvenni. Nagyon segítőkészek - még akkor is, ha nem is kérjük. Elterjedt az okostelefon fordító alkalmazása, így a nyelv nem akadály. 

Meséltek a hot pot-ról is, amely egy izgalmas étkezési forma, és sok étteremben alkalmazzák. Az asztal közepén rotyog egy fazékban alaplé, és ebbe magunk tesszük bele az általunk kiválasztott alapanyagokat, majd magunk is szedjük ki belőle.

Furcsa és idegen szokás, hogy a metrón, vonaton átvilágítják az utasokat, a néhány évvel ezelőtti terror támadások következményeként. Lehet, hogy furcsa - mégis biztonságot sugároz, hogy igyekeznek megelőzni az újabba merényleteket, és a sor gyorsan lemegy.

Érdekes szokás az is, hogy a hegyekbe kövezett utakat építenek, korláttal, és azon "túráznak". Zacskóba burkolóznak a napsütés elől, mert félnek a sugárzástól.

Barbara férjével és kislányával


Nagyon sok érdekesség hangzott el, és közben Léna, a kislányuk is végig táncikált időnként a termen 😊

Összefoglaló


Két nap, tömény élvezet, rendkívüli mennyiségű információ és inspiráció. Lelkes és tapasztalt utazó előadók sokasága, akik mind azért jöttek, hogy másokat is hozzá segítsenek ahhoz, hogy elinduljanak a saját útjukra.

Ha nagyon röviden kellene jellemeznem, akkor ezt mondanám a Járatlan Utakon Fesztiválról.

Őszinte hála és köszönet minden előadónak - és főleg Csonka Gábornak, amiért megszervezte, immár a negyedik alkalommal ezt a fesztivált!


A beszámoló első részét ITT olvashatod.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése