2021. június 5., szombat

Miért szeretünk Icod de los Vinosban élni?

Ha nagyon rövid akarok lenni, azért, mert itt csupa TERMÉSZET körülöttünk minden.

Ahány embert megkérdezel, akik itt éltek hosszabb-rövidebb ideig a Szigeten, valószínűleg mind mást és mást fog mondani, melyik a legszebb hely.

Az alábbiakban az én NAGYON SZUBJEKTÍV véleményemet olvashatod arról, szerintem miért Icod a legcsodásabb helyek egyike ezen a Szigeten. Még akkor is, ha itt kevesebbet süt a nap, és általában hűvösebb van, mint Tenerife többi részén. 

Karácsonyi díszítés az Önkormányzat előtti téren




Tenerife minden szeglete csodás, amerre eddig jártunk, de mind közül Icod de los Vinos nőtt a szívünkhöz legjobban. 

Maga a város is nagyon tetszik, a hagyományos építészetével, faragott fa erkélyeivel és ablak-ajtó tábláival, hullámvasút utcáival, az Önkormányzat épületével – és persze a rengeteg látnivalóval.

Tipikus faragott fa erkély és ajtótáblák

A pálmafa vonalában megszűnni látszik az út.
Ez a kedvenc útszakaszunk, a végén az óceán látszik

Az önkormányzat előtti tér

Plaza Andrés, az óváros csodás főtere

Parroquia San Marcos a főtéren

Ilyen fák vannak a főtéren.

Ezeréves Sárkányfa Park. A parkban levő tábla szerint
ennek a fának a korát 1000-2000 év közöttire becsülik.

Mariposaria del Drago, vagyis a Pillangóház. A pillangókon kívül
papagájok és igazi virág orgia látható benne.

Eddig 3 helyen béreltünk apartmant Icodban, és mind a háromnak megvolt a maga előnye.

Az egyik bent volt a városban, mindenhez közel, bevásárláshoz, látnivalókhoz, a girbe-görbe macskaköves utcácskákhoz, a hangulatos városközponthoz.

Macskaköves utca az óvárosban.

Ez az utca itt egyáltalán nem számít meredeknek.

A bevásárló utca is macskaköves

Restaurante El Mortero. Fantasztikusan főznek.

A másik lent volt, a San Marcos öbölben. Itt egész nap és egész éjjel hallottuk az óceán morajlását, ahogy a hullámok csapkodják a part menti sziklákat és görgetik a parti nagy kavicsokat. Az erkélyünk korlátján galamb búgott rendszeresen. A környező hegyek látványa csodás volt, a hegytetőn banánültetvények, az öblöt határoló meredek sziklafalakban barlangok. A hullámok időnként átcsaptak az öblöt határoló hatalmas sziklák felett, óriási szökőkútként permetezve a vizet a fennsíkra.

Imádtam.

Kilátás az erkélyünkről a hegyek felé.


Nem hittem, hogy lehet még ennél is csodásabb otthonunk itt, - és mégis. A harmadik itteni szállásunk – a mostani – Icod gazdasági övezetében van. Itt, El Amparoban a természet körül ölel bennünket.

Ez a banánültetvény nem messze van tőlünk a parton.
El Guincho estefelé.

Kilátás az erkélyünkről, tiszta időben az óceán felé

Fény-árnyjáték. Kilátás a fenyőerdő felé

A kedvenc fenyőm a szemközti dombon

Nem is tudom, mit szeretünk jobban, a kilátást, vagy azt a rengeteg állatot és növényt, amely az életünk része, netán az időnként folyamatosan, máskor sávokban érkező illatorgiát, amit nem győzünk szimatolni.


Ez a házunkhoz felvezető vadregényes út sötétedés után

A zene nem aláfestésnek készült, egyszerűen csak ezt a számot hallgattuk út közben :-)))

Növények

A Sziget déli részein általában kiégeti a nap a növényeket, sok a kopár, sziklás rész, és általában csak az öntözött, parkosított részeken van dúsabb növényzet. Sosem állítanám, hogy ezek a részek csúnyák, hiszen arrafelé is gyönyörűek a sziklák, és fantasztikus a rengetek kaktusz, meg a gondozott parkok és banánligetek. 

Parkosított út menti sáv valahol Las Galletas felé

Érik a banán

A medvetalp kaktusz gyakori mindenfelé,
még nagyobb magasságokban is.

A körforgalmakat is gyakran díszíti kaktusz, 
vagy más növény-csoport

Itt azonban a sok pára és eső miatt elképesztően dús a vegetáció mindenfelé.

Ha körbenézünk, akkor citrusfák és tamarillofák mellett rengeteg kanári datolyapálma néz vissza ránk, a szomszédban egy gyönyörű legyezőpálma, mindenféle gyümölcsfák, rozmaringbokrok, csodálatos fenyők és oszloptuják. 

A citromfán egyszerre látható a virág, a zöld és az érett termés

Mostanában kezd érni a kertünkben a ringló

A tamarillofán is egyszerre látható minden fázis.
A bordó termés még éretlen, amikor világosabb pirossá válik, akkor érett.

Hát nem gyönyörű? Tamarillo virág és éretlen termés

A kanári datolyapálma kedvelt dísznövény egész Dél-Európában

Sokfelé lehet látni kanári sárkányfát is, többfélét is. Van, amelyik egyetlen, vaskos oszlopban nő, és a tetején kucsmaszerűen viseli a rövid, hegyes levelekből álló koronáját, egy másik fajta már fiatalon is több ágra bomlik, és kisebb, gömb alakú koronákban növeszti hosszabb lándzsaleveleit, és érdekes módon olyan is van, amelyik nagyon sok, egészen kicsi koronát növeszt, nagyon rövid levelekkel.

Kucsma levél koronájú kanári sárkányfa, hosszú, egyenes törzzsel

Ez a típus már alacsonyan is elágazik.
A vörös termésfürtök nagyon dekoratívak.

Ez egy idősebb sárkányfa, Icod belvárosában.
Apró levélkoronák sokasága jellemzi.


A hegyoldalon virágözön, mindig más bokrok, fák és futónövények virágoznak, hihetetlen mennyiségben, változatos színekben. Kár, hogy illatmintát nem tudok küldeni, mert számomra legalábbis lenyűgöző az az illatorgia, ami nap mint nap kereng a levegőben. Időnként csak kiállok az erkélyre, és mint egy narkós, szipákolom jó mélyen a parfümös virágillatot.






Érdekes, hogy itt mintha a káposztát is dísznövényként termesztenék. Számtalan kertben láttam már magasra felnőni és bőségesen virágozni, akár a kert közepén. Rengeteg a lugasba nevelt szőlő ültetvény errefelé, helyenként papajafák nyújtóznak felfelé, és mindenféle gyümölcsöt és zöldséget termesztenek a kisebb-nagyobb kertekben.


Sok, nálunk cserépben nevelt növény itt szabadföldben nő. Ilyen például a Schefflera, amely itt jóval ember magasság fölé növő dús fa, vagy a mikulásvirág, ami szintén hatalmas bokorrá nő, bár sokszor alig ismerni rá, mert az útszélén, ahol vadon nő, így nem locsolják, szinte az összes levelét ledobja.

Schefflera fa


A sarkantyúka, amit otthon gondosan vetünk a kertbe dísznövényként, itt az útszélen gyomként nő, óriási tömegben hozza narancssárga és citromsárga virágait, és hatalmas leveleket növeszt. Az út mellett sokfelé van medvetalp kaktusz, és télen fatermetű kövirózsa hozza világos sárga, kúp alakú virágzatát. A kerítéseken muskátli kandikál ki. Helyenként szívvirágok és hibiszkuszok nyílnak, és az amarilliszek is szabadföldben pompáznak.

A sarkantyúka errefelé út széli gyomként nő

Fatermetű kövirózsa cserje

A kertünkben aloe vera sárga virágai nyújtóznak az ég felé, mellettük jól megférnek a hortenzia sokszínű virágfejet növesztő bokrocskái.

Virágzó aloe a kertünkben


Idén rengeteg eső esett errefelé, így az egész hegyoldal zöld, sokfelé nő fű is, amit előtte keveset láttunk. 

Állatok

Az aljnövényzet és a kövek között sok gyík rohangál. Időnként előbújnak napozni, van, hogy szó szerint felugranak a függőleges falra, majd besurrannak egy védett helyre.

Kisebb és nagyobb gyíkok sokasága rohangál a kertben.
Van, amelyiknek ilyen szép a mintája

Rengeteg a madár errefelé. Vadkanárik, fecskék, feketerigók, cinkék, vörösbegyek, és a magasban sokszor köröznek ragadozó madarak is.

Ez a villásfarkú gyík múltkor beszaladt a lakásunkba.
Alig tudtuk kitenni a szűrét.

A vadkanárik is beszállnak hol a lépcsőházunkba,
hol a lakásunkba.

A legjobban a vadkanárikat szeretjük. Már kora reggel elkezdenek csivitelni, és egész nap itt repkednek körülöttünk. Időnként be kell húznunk a fejünket, mert egy kis madárka úgy száll el mellettünk, hogy majdnem nekünk repül.

Sokszor a ház melletti villanydróton vagy az erkélyünk korlátján csücsülnek, majd az ablakunk előtt, mint a kolibri, lebegnek pár másodpercig. De elég gyakran előfordul, hogy nem állnak meg az ablaknál-ajtónál, hanem berepülnek a lakásba. A Fiúk szobájában rendszeres látogatók. Sokszor kora reggel, amikor még ágyban fekszenek, odabent a fejük felett köröz egy kis csibész. Berepülnek a lépcsőházba és a nappalinkba is. Persze azt nem tudom, hogy mindig ugyanaz a madárka jön-e be hozzánk, sajnos a kanári madár „arcfelismerő” képességem még nem olyan jó, hogy ezt megállapíthassam 😊 

A múltkori alkalom azonban túltett minden eddigin! Egyikük berepült a bejárati ajtón a konyhába, hol a hűtő, hol a polc tetejére csücsült le egy kicsit, majd átrepült a nappalinkon, be a hálószobánkba, és ott minden áron a zárt alsó ablakon akart kirepülni, pedig felette volt a nyitott ablak. Mikor igyekeztem felfelé hessegetni, hangos csiviteléssel rácsücsült a kezemre, majd kihussant az ablakon. Szóhoz sem jutottam! Még jó, hogy Miklós felvette videóra, mert magam sem hinném el, mi történt.


Sok-sok pillangó és szitakötő szépségében is gyönyörködhetünk, esténként pedig denevérek repkednek a ház körül. Kora reggeltől késő estig olyan, mintha egy madárkertben lennénk, akkora a csivitelés. Naplemente után felváltják őket a békák, akik kórusban brekegnek, néha elképesztő hangerővel. Sokszor ilyenkor is kiülök pár percre az erkélyre, hogy hallgassam őket, miközben csodálom az esti rózsaszínes-narancsos fényekben úszó felhőket, majd az egyre sötétebb égbolton feltünedező csillagokat. A hegy felé egyáltalán nem világítanak lámpák, így arrafelé szemnyugtató sötétség uralkodik.

Kirándulás a hegyre

Nemrég felmentünk a szemközti hegy tetejére autóval.

Errefelé rendkívül meredek, kanyargós és szűk utak vannak, járda egyáltalán nincsen. Persze a városban már vannak járdák, de itt, a külvárosban sok helyen annyira szűk az út, hogy még a szembejövő forgalom sem fér el, így félre kell állni, vagy akár vissza is kell tolatni, hogy egyikőnk elférjen. A kanyarok pedig sokszor teljesen beláthatatlanok, így a helyiek gyakran dudálnak a kanyar előtt.

Meredek és meredek között is nagy lehet a különbség. Ez az út, amely pont a házunkkal szemben van, és jól rálátunk az ablakunkból is, annyira meredek, hogy én már régóta nézegetem az autókat, ahogy óvatosan ereszkednek rajta lefelé, vagy kapaszkodnak felfelé, és mindig olyan érzésem van, hogy képtelenség, hogy fent maradjon az úton az autó. Na most mi mentünk ezen az úton felfelé.

Talán lehet látni a fényképen,
hogy a bekarikázott részben levő út mennyire meredek.

Kivételesen szép, napsütéses napunk volt. Pedig pont akkor nem ártott volna némi felhő, ugyanis hajszálpontosan szembe sütött a nap, amikor épp egy nagy kanyarba érkeztünk, így alig láttuk, merre van a további út. Miklós lassított, annál is inkább, mert szemben a kanyarból kibukkant egy autó. Mikor máskor??? Viszont ettől a lassítástól elveszítettük a lendületünket, és elkezdtünk visszafelé csúszni. Még jó, hogy Miklósnak hihetetlen lélekjelenléte van, és fantasztikusan jó vezető. Azonnal elkezdte visszafelé engedni az autót, és szép lassan bekormányozta egy pár száz méterrel mögöttünk levő ház bejáratához. Pár percig csak pihegtünk, kifújtuk magunkat, aztán új lendületet véve újra nekiindultunk a felfelé araszolásnak. Olyan érzésem volt, mintha autóval másznánk falat…. Ott tornyosult előttünk az út, annyira meredeken, hogy nem hittem el, hogy fel tudunk rajta menni. No de mások is megtették már! Hiszen láttam az ablakunkból, naponta többször. Én csendben féltem és kapaszkodtam, Miklós pedig nyugodtan vezetett - jó páros vagyunk.

Keskeny hegyi út

És amikor végre felértünk a hegy tetejére, elképesztő látvány tárult elénk!

Eddig is tudtam, hogy csodás helyen lakunk, de ahogy körülnéztem, most más dimenzióból is tudatosult bennem, miért szeretek annyira itt élni.

Az egyik oldalon végeláthatatlanul hullámzó fenyőerdő karéj övezte a látóhatárt. Az ablakunkból is látjuk a fenyőerdőt, de azt nem tudtam, hogy ilyen mennyiségű fenyőerdő övezi a lakásunkat. A másik oldalon a Teide magasodott, szélesen uralva a látképet. A harmadik oldalon az óceán végtelenje kéklett. És a negyedik oldalon egy fákkal övezett virágos kert húzódott.

Végeláthatatlan fenyőerdő és a Teide

Most a LÁTVÁNY is alátámasztotta, miért érzek olyan mélységes békét ezen a helyen, és miért van katarzis érzésem, ahányszor körbenézek az erkélyünkről.

Hát ezért szeretek itt élni, El Amparoban, Icod de los Vinos külvárosában.

És még sok minden másért is, amit itt lehet megnézni – de erről majd valamikor később írok.



1 megjegyzés:

  1. CSODÁS !
    ÉN HAZA SEM JÖNNÉK.....
    ( A kismadár vagy nem kanári vagy depressziós....)
    Villásfarkú gyík nem ritkaság, sőt a kétfejű teknős, kígyó, begyó(vicc) sem!

    VálaszTörlés