2022. május 29., vasárnap

Ismét egy évforduló

Drága Egyetlenem!

Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a három évvel ezelőtti köszöntőmet megírtam. El sem hiszem, azóta is mennyi minden történt, és hogy mindez milyen régen kezdődött…

Kuala Lumpurm, Suria bevásárló központ
- mintha a házassági évfordulónkra díszítették volna fel 😍



Várszínház, 1985. március 9. Két idegen találkozik egy előadáson, és utána végig beszélgetik szinte az egész éjszakát.

Sokszor jutott eszembe, vajon miről beszélgethettünk akkor? Vajon milyen közös témánk lehetett úgy, hogy egyáltalán nem volt egyikőnkre sem jellemző a beszédesség, és konkrétan semmit sem tudtunk egymásról? Vajon mi nyitotta meg a szánkat és a szívünket egymás előtt? „Rejtély, ez szív egy nagy titok…”


Annyi minden történt azóta, annyi mindent éltünk át közösen, hogy felsorolni is nehéz lenne. Mérhetetlenül sok örömteli, izgalmas és hétköznapi pillanatot, és sok-sok nehézséget. És voltak szakítópróbák is. Amikor megmérettettünk, vajon komolyan gondoltuk-e, hogy boldogok akarunk lenni? Mert a Boldogság nem adja magát könnyen, hiszen számtalan béklyó köt bennünket a másik oldalra. Számtalan próbatétel van az Úton, amelyen könnyű elbukni.

Érthető, hiszen saját magunk védelme mindenekelőtt való, nem? Vagy lehet, hogy ez egy csapda?

A sok csatározásban könnyű elfelejteni, mi is az Igazi Célunk. Hogy Boldogok legyünk. Döntenünk kell, hogy igazságot vagy boldogságot akarunk…

Nehéz elhinni, hogy volt olyan időszak az Életünkben, amikor a váláson gondolkodtunk. Amikor a problémák fölénk kerekedtek, és úgy láttuk, lehet, hogy a külön élet tudja majd megoldani. A saját tapasztalatom az volt, hogy semmit nem oldott meg. A problémák továbbra is ott voltak, hiszen mind a kettőnknek a saját Tükrébe kellett belenézni. Persze a Tükröt is le lehet takarni… De amikor belenéztem a sajátomba, akkor láttam, mennyi koszt kell lemosni saját magamról. Nem Téged láttalak a Tükörben, hanem saját magamat, és ezek az én feladataim voltak. Talán könnyebb lett volna Rád fognom, hogy Te vagy a „hibás” – de ettől még nem tudtam volna letenni a saját terheimet.

Hálás vagyok azért, hogy Te ugyanerre a következtetésre jutottál, és hogy egymást segítettük ezen az Úton.

Ez volt közös Életünk egyik legnehezebb időszaka.

Akkor jöttem rá, hogy az ego a végtelenségig tudja sorolni a sértettségeit és fájdalmait. Körömszakadtáig védi a saját jogait, igazát és álláspontját. De az Igazság az, hogyha rá hallgatunk, soha nem éljük meg az igazi Boldogságot, Örömöt és Szeretetet.

Eleinte sokkal nehezebb volt a ránk rakódott rétegek alól kitekinteni, és lehámozgatni azokat magunkról. Volt sok hullámzás, sekélyebb és mélyebb hullámvölgyek, és persze magaslatok is. Aztán csitult a kettőnk között lévő hullámverés, és egyre több lett a magaslat.

Nagyon hosszú Út áll mögöttünk. Ahogy visszatekintek, sorra villannak be az emlékképek. Voltak csúcs pillanatok, és ezek közül vannak olyanok, amelyek másoknak semmit nem mondanak. Macskák. Klagenfurti eső nap? Pyramidenkogel – kétszer 😀 

Pyramidenkogel

Székesfehérvári kórház 😍 Evita. Tony Curtis. Karen Blixen? Nadapi fensík. Pásztor. Gárdonyi anyakönyveztetés 💖 Szentkút. Seregélyes. Kilifi 😉 Veldeni munkaszabadság? Vemhes varánusz. Meduzák… Azok a fránya szögek! Várgesztesi karácsonyfa. Komarno? Krk? Rodosz? És persze Coral Hotel… Minihof-Liebau. Niesen.


És a Táltos Esküvőnk, amikor együtt a tüzet is átugrottuk 😊 Mi tényleg tüzön-vizen is átmegyünk együtt.

És még hosszan sorolhatnám...

Megannyi csodás emlék, amely összeköt bennünket. Mindezeket nem élhettük volna meg, ha akkor feladjuk.

Nagyon sok szeretettel kívánok Boldog Házassági Évfordulót, Drágám!

Legyen még sok ilyen évfordulónk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése