A róka
Valami furcsát látott az úton.
Az autó gyorsan elsuhant mellette, így nem tudta pontosan kivenni. Mintha egy kölyök róka lett volna, de valahogy túl hosszú volt a nyaka-feje, és fehéres. Tylli nem értette. Milyen állat volt ez? Olyan érzése volt, hogy vissza kell mennie és megnézni.
Így hát megfordult. Lassan hajtott. Persze lehet, hogy mire oda ér, már nem lát semmit. Ahogy haladt, nem is értette, mit akar. Hiszen az állat biztos megijedt a fénytől és elszaladt. Mégis érzett magában egy késztetést, hogy megpróbálja.
Egyszer csak meglátta. Tényleg kölyök róka volt, de furcsa, imbolygó volt a mozgása. És valami volt a fején.
Tylli majdnem felkiáltott. Egy palackba szorult bele a kisróka feje!
Lépegetett jobbra-balra, időnként egyik mellső lábával a feje felé kapálva. Tiszta sor, próbált volna szabadulni a fogságból, de nem sikerült. Nemrég lehet a fején, mert még valószínűleg rendesen kapott levegőt. A mozgásából legalábbis erre következtetett.
A kis állat lassan az árokparthoz közeledett, és elkezdett leereszkedni a mélyére. Tylli döntött. Azonnal segíteni kell rajta. Esélytelen, hogy saját maga le tudja venni a fejéről a palackot. Így pedig halálra van ítélve.
Fékezett. Az autót úgy állította le, hogy a reflektor fénye a rókára irányuljon. Szerencsére egyáltalán nem volt forgalom errefelé ilyenkor. A kölyök pedig viszonylag lassan mozgott szabadulási kísérlete közben.
Kipattant az autóból. Miközben megközelítette, magában beszélt hozzá.
„Nem akarlak bántani. Segíteni szeretnék neked. Kérlek, hagyd, hogy megfogjalak!”
Teljes szívével a kicsi felé fordult. Az, mintha tényleg értené, megfordult. Nem hogy elszaladt volna, hanem megállt. Tylli felé fordult, és mint egy kölyök kutya, vékony hangon kezdett „ugatni”. Bent, a palackban.
Olyan volt, mintha segítséget kérne.
A folytatást itt találod: Tylli és a kisróka 3.
Kép forrása: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése