2015. június 27., szombat

Tylli és a kisróka 3.




Szabadulás


Tylli megfogta a palackot.

A palacknál fogva felemelte a rókát, és finoman megrázta egyszer-kétszer. Azt gondolta, talán így kicsusszan. De nem. El volt vágva az elkeskenyedő rész felett, ahol meg szokták fogni, mikor töltenek belőle. A kicsi valószínűleg talált benne valamit, amit meg akart enni vagy inni, és áttuszakolta a fejét az elkeskenyedő részen. Kifelé azonban már nem tudta húzni.




Nem akarta, hogy megsérüljön, így nem rázta tovább. Óvatosan letette a földre, és a másik kezével megfogta a róka testét, közvetlenül a palackon kívüli részénél. Egyik kezével a palackot rántotta, a másikkal ellenkező irányba az állat testét.

Kijött!

Azonnal elengedte, nehogy rémületében megkapja a kezét. Eldobta a palackot.

Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Az állatka azonnal elinalt. Illetve neki indult. Aztán furcsa mód visszafordult egy pillanatra. Ránézett megmentőjére ártatlan barna-meleg szemeivel. És vakkantott néhányat. Mintha csak megköszönte volna.

Tylli testét-lelkét boldogság járta át. Annyira jó volt segíteni ennek a kis halálra ítéltnek. Uram Isten! Bele fulladni egy hülye palackba!

Már ismét vezetett, amikor eszébe jutott, hogy a palackot össze kellett volna nyomnia, és elhozni, nehogy más állat feje is bele szoruljon. Abban a pillanatban, amikor a róka feje kiszabadult, csak az önkéntelen mozdulat dolgozott benne, hogy elengedni az állatot is, meg a palackot is. Nem gondolt a folytatásra. Ezt sajnálta.

De mégis, kinek jut eszébe a pusztán eldobni egy elvágott palackot??? Nem is értette. Hogy kerül ide ilyesmi? Ennyire felelőtlenek vagyunk? Nem gondolunk arra, mit okozunk az állatoknak? Hány helyen látott már szállongó nylonszatyrokat is, amelyek szintén fulladást okozhatnak. És nem csak a kisgyerekeknél, akikre most már egyre több helyen hívják fel a figyelmet. Hiszen ők is milyen előszeretettel húzzák a fejükre, játékból.

Tylli bele borzongott. Annak idején a Fiúkkal is meg kellett beszélni, hogy ez veszélyes. Egy kisgyerek nem gondol bele a következményekbe. Szülőként pedig állandóan egyensúlyoz, mert nem akarja megijeszteni, elvenni a kedvét a kalandtól, a kihívásoktól sem. Egy izgalom-mentes világ dögunalom, egyenlő a Halállal. Így aztán folyamatos borotvaél tánc, hogy ne billenjen ki sem az egyik, sem a másik oldalra.

De hiszen épp ez az Élet Szépsége! Maga a nagybetűs CSODA! Mindig van izgalmas kihívás, nincs unalom.

Mindig van új Feladat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése