Többen kérdeztétek, miért megy Miklós egyedül Balira.
És miért pont Balira.
Nem tudom, Miklós meg akarja-e írni a saját gondolatait ez ügyben, a saját nézőpontjából.
Sokan tudjátok, hogy 23 éve vagyunk házasok. Egyrészt úgy tűnik, mindig is így éltünk, másrészt viszont olyan, mintha csak tegnap lett volna, amikor kimondtuk a bűvös szót egymásnak 😊
Minden esetre ez alatt az idő alatt többször megadtuk már egymásnak a lehetőséget, tudatosan, hogy legyen egy kis magán időnk. Ez igen fontos, főleg két ilyen introvertált ember számára, mint amilyenek mi vagyunk (bár én az utóbbi néhány évben már egészen jól titkolom, hogy introvertált vagyok 😀
Szóval fontos, hogy legyen az Embernek ideje CSAK SAJÁT MAGÁRA - szerintem. Amikor hallja a saját Belső Hangját, amikor hallja a saját gondolatait - mert nem csipog más folyton körülötte 😉 (Hogy lehet két introvertált Embernek két ilyen maximálisan extrovertált Gyermeke, akik még álmukban is beszélnek??? 😊 És még egy befelé forduló Feleség is jóóóóóval többet tud beszélni, mint egy átlagos Férj... Hát ha még nem is átlagos 😁
Azt gondolom, a házasságnak, Párkapcsolatnak nagyon jót tesz, hogyha az Ember nem érzi úgy, hogy rabláncon van tartva. Ha érzi, hogy Szabad, és hogy megbíznak benne. Én is megkapom Miklóstól ezt az érzést, és nagyon hálás vagyok érte. Igyekszem én is megadni Neki.
Aztán ott van a munkahely, ami annyira le tudja kötni az Ember gondolatait és idejét - gondolom, ezt sem kell nagyon ragoznom.
Mikor van idő TÉNYLEG SAJÁT MAGUNKRA?
Amikor egyedül vagyunk, és lehetőleg kiszakadunk a hétköznapi helyzetekből, helyszínekről. Lehetőleg minél messzebb, ahol még a kultúra is nagyon, de nagyon más. Új Emberek, új helyzetek, új helyszínek. Felpezsdítik az Ember vérét. Beindítják a kreativitását. Megadják azt az érzést, hogy ÉLEK! Újra felsejlenek a saját Álmaink. és megkapjuk a lendületet a megvalósításhoz.
Ami érdekes, hogy Bali üldöz minket, már évek, sőt évtizedek óta.
De mi nem vettünk Róla tudomást.
Kitartó volt, és győzött 😀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése