Gumicukorka kontra anyagi függetlenség 1.

Avagy pénzügyi intelligencia tanítása Gyerekeknek

1. Történet

Anya és Apa azon tanakodtak, vajon a 7 és 10 éves fiúknak adjanak-e már zsebpénzt.

Pisti és Gyuri hónapok óta rágták a fülüket, hogy a barátaik közül már mindenki kap zsebpénzt. Szerintük ez nekik is járna.

Anya és Apa bizonytalanok voltak. Látták, hogy mások ilyen korban már régen kapnak pénzt, de úgy gondolták, az ő fiaik csak értelmetlen hülyeségekre költenék el. Akkor meg minek??? Így sem valami túl sok a bevételük, így is állandóan spórolniuk kell. A gyerekek meg folyton nyavalyognak, hogy ezt vegyék meg, azt vegyék meg... Állandó dilemma, hogyan lehet a végtelen igényeikből lefaragni. A szülők sokszor csak azért engedtek a kérincsélésnek, mert már bele fáradtak, hogy újra és újra elmondják, hogy nincsen pénzük ilyesmire.

Anya ilyenkor utólag nagyon megbánta, hogy engedett. Lelkiismeret furdalása volt, hogy fontos dolgoktól vont el pénzt, és olyasmire költött, amit a fiúk két nap után úgyis meguntak.

Apának meg azért volt lelkiismeret furdalása, hogy nem tud többet keresni, és állandóan le kell beszélnie a gyerekeit mindenről.

Most éppen egy padon ültek, kettesben, mert a gyerekek edzésen voltak.

Heves vita alakult ki kettőjük között arról, van-e értelme annak, hogy most elindítsák a zsebpénz "folyósítást".

Mivel Pistinek közelgett a 10. születésnapja, végül megállapodtak abban, hogy neki adnak pénzt, de Gyurinak még nem.

Jó, de mennyit??? És milyen gyakran?

Mind a ketten egyet értettek abban, hogy érdemes minél kevesebbet adni, mivel úgyis csak el fogja szórni a pénzt. Végül megállapodtak heti 100 Forintban.

Nem számítottak a viharra, amit a bejelentésük kiváltott. Gyuri természetesen azonnal fellázadt, mi az, hogy ő nem kap zsebpénzt. Pisti pedig elégedetlenkedett, hogy "de még az a hülye Attila is sokkal többet kap".

Anya és Apa felsóhajtott. Hát van ennek egyáltalán értelme??? A gyerekeik semmiért nem tudnak hálásak lenni?

Pistivel igyekeztek megértetni, milyen kevés pénzük van amúgy is. Gyurinak pedig megpróbálták elmagyarázni, hogy ő kisebb, és Pisti ilyen idősen még egyáltalán nem kapott semmit. Csak duzzogás volt a válasz.

A következő csalódás akkor érte a Szülőket, amikor Pisti megkapta a beígért 100 Forintot. Az első adandó alkalommal ott állt a bolt polcai előtt, és válogatott, melyik cukorkát tudja megvenni belőle. Sorra kellett elvetnie az ötleteit, mert minden többe került. Ezek után fancsali képpel megvette a legolcsóbb, legvacakabb terméket, amit talált, majd kijelentette, hogy ez a pénz nem elég semmire, és elkezdett kérincsélni ezt meg azt, mint előtte is.

Minden következő zsebpénz osztásnál megismétlődött a jelenet. Azonnal elverte az egész pénzt valami egészen ócska dologra, és utána rögtön kérincsélni kezdett. Gyuri csatlakozott a kéregető kórushoz, és a nyaggatás folyamatossá vált.

Anya és Apa el voltak keseredve.

Már korábban is lemerítette őket a folytonos hadakozás a költekezési kényszer ellen. Most ez tovább erősödött. Önmagukkal is hadban álltak, hiszen állandóan ingadoztak, vajon nem túl kemények-e a fiaikkal, hogy semmit nem engednek meg nekik. Így újra és újra elgyengülve megvették a kért nyalókát, cukorkát, csipszet és a többit. Közben pedig dühösek voltak saját magukra, mert nem tudnak nemet mondani, mert nem tudnak jobban vigyázni a pénzre. Dühösek voltak a gyerekeikre is, miért nem értik meg, hogy a pénznek értéke van, és spórolni kell vele??? Miért nem tudnak gyűjteni, és valami értelmesre költeni a pénzt???

Időnként megpróbálták Pistinek elmagyarázni, hogy ostobaság azonnal elkölteni minden pénzt. Gyűjtse össze, és vegyen belőle valami nagyobb dolgot. De Pistit nem igen érdekelte a hegyi beszéd. A cukorka azonnal ott volt - bár nem az a fajta, amit tényleg szeretett volna. A többit pedig némi kérincsélés után előbb-utóbb elérte úgy, hogy a Szülei megvették neki.

Megérte egyáltalán zsebpénzt adni???

Lehet ezt jobban is csinálni?


Folytatása következik... 😊

(A kép forrása: Pixabay)