Bocsánat, Nick!

Tylli kezében megállt a hámozókés.

De hiszen a szemetes is üres. Ezek szerint Nick a szemetet is levitte tegnap. Azt már az előbb észre vette, hogy a konyhapulton rend van.

Körülnézett. A mosogató szárítójában néhány elmosogatott edényt látott. Vagyis Nick elpakolta, ami előtte ott volt, és elmosogatta, ami a pulton mosogatásra várt.

A szelektív hulladékot is elvitte.

Azonnal fel kell hívnia. Bocsánatot kell kérnie. AZONNAL.

Hétfő reggel volt, és Tylli még álmos szemekkel kezdte el a szokásos almáját tisztítani, amikor rájött, hogy tegnap mekkora hülyeséget csinált.

Hétvégére határidős munkája volt. Egy cikket kellett leadnia vasárnap 2 óráig. Szombaton azonban már fáradt volt hozzá, hogy teljesen elkészítse. Ok, még ott van a vasárnap délelőtt. De akkor jógaórája lenne! 

- Hát azt most majd kihagyom - döntötte el sóhajtva.

Muszáj leadnia a cikket, mert ha nagyon keveset is, de hoz valamit a konyhára, és most nagy szükségük volt erre a pénzre. Méghozzá minél előbb. Úgyhogy nem ér rá a következő héten leadni.

Vasárnap reggel azonban jó korán arra a gondolatra ébredt, hogyha most gyorsan kipattan az ágyból, akkor talán be tudja fejezni a cikket, és elmehet jógára is. Nem számított erre tegnap este, mert annyira fáradtnak érezte magát, hogy el sem tudta képzelni, bírja még a hajnali kelést. Már hetek óta éjjel-nappal dolgozott.

Elkészült a cikkel, csak az utósimítások voltak még hátra. Ha viszont ezt is megcsinálja, akkor nem ér oda a jógára. Nick ekkor ébredt fel. Ő is egész éjjel dolgozott, így kissé nehezen kelt. Amikor kijött, Tylli segítséget kért tőle.

- Nick, mégiscsak szeretnék elmenni jógára. Ha mindig kihagyom, mert szükségünk van a pénzre, akkor ki fogok készülni, és semmit nem tudok keresni. Ma hajnalban keltem, és tulajdonképpen befejeztem a cikket, de még át kell néznem, és javítanom. Ez már csak egy félórás munka. Segíts nekem, kérlek.

- Mit segítsek?

- Kérd meg a Fiúkat, légy szíves, hogy 12 órára készítsék el az ebédet, és terítsenek meg. A jógáról mindig éhesen jövök haza, úgy pedig nem tudok összpontosítani. Ha viszont időben elkezdjük az ebédet, akkor legkésőbb 1 órára befejezzük. Utána azonnal nekiállok befejezni a munkámat. Így még ha csúszik is a program, akkor is elkészülök 2-re.

A terítést és ebéd melegítést a Fiúk vállalták magukra, mint saját feladatot. Így ez nem volt különleges kérés. A nehézség inkább az időzítésben volt. Nick vállalta, hogy figyelmezteti a Fiúkat. 

A jógaóra kutyakemény volt, ahogy mindig, de Tylli nagyon élvezte. Ekkor figyelhetett igazán önmagára, befelé. És végre kikapcsolhatta az állandóan szorongató belső hangokat is.

Fél 12-kor elindult hazafelé. A biztonság kedvéért telefonált haza.

- Nick, hogy áll az ebéd?

- Megkérdezem a Fiúkat.... Hát még sehogysem.

- De Nick, kértem, hogy mire hazaérek, legyen készen!

- Ok, de még nem vagy itthon.

- MÉG nem, de nemsokára hazaérek...

- Ok, rájuk szólok ismét.

Tyllinek kezdett görcsbe állni a gyomra. A jógaóra feszültség-mentesítő hatását azonnal felülírta a balsejtelem.

Megszaporázta a lépteit.

Mikor belépett a lépcsőházba, Nick jött vele szemben, kabátban. A kezében a szelektív hulladékgyűjtő zsák. Tylliben elhűlt a vér.

- Te most mész el???

- Igen, csak elviszem a gyűjtőszigetre, aztán jövök haza.

Ahogy a lakásba lépett, gyors pillantással felmérte a helyzetet. Az ebéd még sehol. Köszönés után azonnal rákérdezett, mi a helyzet az ebéddel. A Fiúk válasza szerint már nekikezdtek előszedegetni az ételeket, meg a tányérokat...

Tudta, hogy azonnal cselekednie kell. Muszáj előbb ennie. Átöltözött, azután rögtön elkezdte melegíteni a saját ebédjét, külön. Közben terített, bekapcsolta a gépét, előkészítette a munkájához, ami kell. Igyekeznie kellett, mert az időbe nem számította bele azt, hogy magának kell az ebéddel is törődnie.

Mire férje hazaért, Tylli már evett.

- Akkor most nem eszünk közösen? - Nick hangjából kicsengett a csalódottság. A családi közös ebéd mindig nagyon fontos volt számukra. Vasárnap pedig még inkább.

- Nem, nem eszünk közösen. Ha elkészültetek volna, ahogy kértem, akkor ehettünk volna közösen. Még külön haza is telefonáltam! Tudod, hogy sietnem kell! Kértem a segítségedet! Benne hagytatok a pácban! - Tylli szavai csaptak, mint az ostor. Ideges volt és csalódott.

- Ennyi segítséget nem kaphatok tőletek??? Mit kellene tennem ahhoz, hogy végre meghalljátok, amit kérek??? - dühödten támadt, miközben érezte, hogy mindene megfeszül. Igyekeznie kell, nem ér rá vitatkozni.

- De hát mi nem is tudtunk róla, hogy neked ennyire fontos! Papi csak azt mondta, hogy kezdjük el melegíteni az ételt. 1 óra körül szoktunk ebédelni. Nem gondoltuk, hogy most sürgős... - szabadkozott Danny.

Nick nem szólt semmit.

Kettő óra előtt 5 perccel nyomta meg a Küldés gombot. Felsóhajtott, és szinte sírásban tört ki. Akkora feszültség tombolt benne, hogy alig tudott rajta uralkodni.

Hogy kellene ezt másképp csinálni???

Másnap reggel Nick korán indult. Épp csak találkoztak Tyllivel. Integetett párjának, majd elkezdett készülődni a reggelijéhez. Ekkor tudatosult benne, Nick mennyi mindent megcsinált az alatt az idő alatt, míg ő jógázni volt. Rádöbbent, mit is csinált tegnap.

A saját elégedetlenségét, szorongását öntötte rá Nickre. Félt, hogy nem készül el időben. Az utóbbi időben mindig volt valami, ami miatt szorongott, hiszen annyi felvállalt feladata volt, hogy rogyadozott alatta. Ez pedig a tegnapi eseményekben csúcsosodott ki.

Nem szervezte meg előre, a család minden tagjával megbeszélve, hogy ő elmegy jógára, de szüksége van segítségre. A Fiúk még félálomban voltak, amikor elköszönt tőlük, és mondta nekik, hogy mégis elmegy jógára. Soha nem ment el köszönés nélkül. Viszont ez nem megbeszélés. Ez csak közlés.

Nickkel is csak közölte a kívánságát, hogy készüljenek el az ebéddel. Nem vonta be őket a tervezésbe. Igen, hirtelen jött ötlet volt, amivel semmi baj. A családja hajlandó volt elfogadni, hogy ő hirtelen változtatott a tervén. Ez bárkivel megeshet. Viszont ennek a következményeivel neki kell számolnia. Nem várhatja el tőlük, hogy távirányítással működjenek.

Hajlandóak voltak segíteni neki, de ez nem sikerült tökéletesen. Az információ áramlás sem volt tökéletes. Nick ugyan szólt a Fiúknak, hogy készítsék az ebédet, de azt nem, mennyire fontos, hogy időre elkészüljenek, és azt sem, miért fontos. Egyszerűen elcsúsztak a dolgok. De ez nem volt szándékos. Nick közben egy csomó mindent megcsinált, mert könnyíteni akart Tylli dolgán. Ő azonban csak a saját szorongató helyzetét érezte, és amiatt izgult, hogy elkészül-e.

Igen, lehet ezt jobban is csinálni. Levonhatják közösen a tanulságot abból, ami történt. Átbeszélhetik, hogyan lehet legközelebb jobban csinálni, ha hasonló helyzet áll elő. De csak akkor lesz jobb, ha hajlandó elengedni a saját sértettségét. A saját önsajnálatát, hogy neki nem segítenek. Mert ez nem igaz. Segítettek most is - csak nem sikerült tökéletesen.

Azonnal ment a telefonjáért. Nick még út közben van, most még fel tudja hívni, és bocsánatot tud kérni. Párja meglepődött, de amikor hallotta, miről van szó, hallhatóan elmosolyodott.

- Ok, meg van bocsátva.

- Szeretlek! - elnevették magukat.

Egyszerre mondták ki a bűvös szót.

Kép forrása: Pixabay