- És ha már beszélgettek, előbb-utóbb ki fog derülni, hogy miattad jött. Ajándékot hozott Neked. Valami fontosat, amire nagyon nagy szükséged van. Tanulságot, amit csak így érthetsz meg, csak így tapasztalhatsz meg.
Kételkedő, értetlen szemek. Szinte látni lehet, ahogy mindenkinek kattog az agya. Keresik a támpontot.
Ekkor jelent meg Tylli bronz-arany látomása a fák mögött.
Vöröses szőke haját úgy libbentette a szél, mintha valami angyal suhant volna át a föld felett. Vékony termetére simuló fehér ruhája alá most bebújt egy játékos, kósza szellő, és magával akarta kapni. Mivel hiába cibálta, mérgében jól felfújta, és úgy nézett ki, mindjárt elrepíti, egy habfehér lufi képében.
Tylli elgondolkodva nézegetett egy régi fényképet. A Mestertől kapta, első találkozásuk emlékére. A képről egy tiszta tekintetű ifjú nézett rá. Körülötte az akkori tanítványok. Abban a táborban készült, amikor Tylli véletlenül rájuk bukkant a tisztáson.