Családi kaland-regény. Rendhagyó utazási blog.
View this post on Instagram Érkezésünk Koh Lanta szigetére Már a hajóút közben sorra mindenkihez odament az első kép jobb oldalán látható terebélyes asszonyság, és megkérdezte, hová megyünk, és jönnek-e értünk. Igen jól felkészült volt, kezében egy térkép, amelyen a sziget összes szállodája be volt jelölve. Felajánlott 3 lehetöséget a transzferre: megosztott taxit, taxit, és tuktukot. A tuktuk persze szóba se jöhetett, négyen, csomagokkal :-D A megosztott taxit választottuk, bár elég borsos ára volt ennek is. Gondoltuk, lehet, hogy most többszörösét fizetjük ki a viteldíjnak, és inkább megérkezés után kellene taxit keresni - de már egész nap utaztunk, esik az eső, és igy is épp hogy sötétedés után esünk be vacsira a szállodába, úgyhogy jobb, ha már nem kell keresgélni. Így ismét kaptunk egy öntapadós matricát a ruhánkra, amely azt jelezte, melyik autóba vagyunk beosztva. Megérkezéskor jött az újabb meglepetések sora. Nem tudom, mennyire látszik a képeken, de ahogy a zuhogó esőben kievickéltünk a kikötőbe, gyakorlatilag a nagy semmi közepe fogadott bennünket. Taxi sehol, ember sehol, minden zárva. Ha az asszonyság által felajánlott transzfert nem fogadjuk el, gyakorlatilag gyalog mehettünk volna az ismeretlen terepen az esőben a szállásunkig. Mint kiderült, az a néhány autó, ami ott várakozott, mind az ő fennhatósága alá tartozott, pontosan kiszámítva, hogy minden utas beférjen valamelyikbe. Mig egy ATM-ben pénzt vettünk fel, teljesen kiürült a terep, csak minket várt még egyetlen TEHERAUTÓ. Igen, a megosztott taxi egy kisteherautó volt, aminek a platóján már ott vártak a hátizsákos lányok, akikkel együtt utaztunk. Először a csomagjainkat kellett melléjük betuszakolni, aztán egy kis fém sámlira fellépve mi is felszálltunk a platóra, majd a sofőr felkapcsolta a dizsi-fényeket (az utolsó 2 kép "hangulat fényei" nem szűrő eredménye!) Összenéztünk a lányokkal és csak nevettünk. Az eső kitartóan zuhogott, a nyitott teherautóban csorgott a hátunkon a víz, egyik oldalon a csomagjainkat tartottuk, nehogy leboruljanak, a másik oldalon a nehéz fém kissámlit igyekeztünk helyben tartani. A sofőr közben kanyargós, egyre szűkebb, a végén 1 autónak épp-hogy-elég utakon kacsázott velünk :-) A post shared by Mária Török (@htmarika) on May 15, 2019 at 8:59am PDT
Érkezésünk Koh Lanta szigetére Már a hajóút közben sorra mindenkihez odament az első kép jobb oldalán látható terebélyes asszonyság, és megkérdezte, hová megyünk, és jönnek-e értünk. Igen jól felkészült volt, kezében egy térkép, amelyen a sziget összes szállodája be volt jelölve. Felajánlott 3 lehetöséget a transzferre: megosztott taxit, taxit, és tuktukot. A tuktuk persze szóba se jöhetett, négyen, csomagokkal :-D A megosztott taxit választottuk, bár elég borsos ára volt ennek is. Gondoltuk, lehet, hogy most többszörösét fizetjük ki a viteldíjnak, és inkább megérkezés után kellene taxit keresni - de már egész nap utaztunk, esik az eső, és igy is épp hogy sötétedés után esünk be vacsira a szállodába, úgyhogy jobb, ha már nem kell keresgélni. Így ismét kaptunk egy öntapadós matricát a ruhánkra, amely azt jelezte, melyik autóba vagyunk beosztva. Megérkezéskor jött az újabb meglepetések sora. Nem tudom, mennyire látszik a képeken, de ahogy a zuhogó esőben kievickéltünk a kikötőbe, gyakorlatilag a nagy semmi közepe fogadott bennünket. Taxi sehol, ember sehol, minden zárva. Ha az asszonyság által felajánlott transzfert nem fogadjuk el, gyakorlatilag gyalog mehettünk volna az ismeretlen terepen az esőben a szállásunkig. Mint kiderült, az a néhány autó, ami ott várakozott, mind az ő fennhatósága alá tartozott, pontosan kiszámítva, hogy minden utas beférjen valamelyikbe. Mig egy ATM-ben pénzt vettünk fel, teljesen kiürült a terep, csak minket várt még egyetlen TEHERAUTÓ. Igen, a megosztott taxi egy kisteherautó volt, aminek a platóján már ott vártak a hátizsákos lányok, akikkel együtt utaztunk. Először a csomagjainkat kellett melléjük betuszakolni, aztán egy kis fém sámlira fellépve mi is felszálltunk a platóra, majd a sofőr felkapcsolta a dizsi-fényeket (az utolsó 2 kép "hangulat fényei" nem szűrő eredménye!) Összenéztünk a lányokkal és csak nevettünk. Az eső kitartóan zuhogott, a nyitott teherautóban csorgott a hátunkon a víz, egyik oldalon a csomagjainkat tartottuk, nehogy leboruljanak, a másik oldalon a nehéz fém kissámlit igyekeztünk helyben tartani. A sofőr közben kanyargós, egyre szűkebb, a végén 1 autónak épp-hogy-elég utakon kacsázott velünk :-)
A post shared by Mária Török (@htmarika) on May 15, 2019 at 8:59am PDT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése