2019. március 26., kedd

Reptéri kalandok

Gyerekekkel a biztonsági ellenőrzésen keresztül


Nem egyszerű dolog két gyerekkel átjutni a reptéri biztonsági ellenőrzésen, különösen, ha mindannyian digitális nomádok vagyunk, így sok kütyüvel utazunk.

A reptériek pedig nemigen kényeztetik el az embert azzal, hogy nyugodtan összeszedhesse kis családja minden cókmókját, miután mindent kipakoltattak velünk.

Én minden alkalommal elképedek azon, milyen értelmetlenül gyors tempóban hajtják át a tömeget a mágnes kapuk alatt.

Tudom, hogy mindez a mi biztonságunkat szolgálja, mégis, szerintem lehetne kicsit emberségesebben is csinálni....


Kuala Lumpur - check in pultok



Itt van például egy érdekes megoldás, amivel sajnos mi nem találkoztunk a dubaji reptéren, mert nem arra a terminálra telepítették, ahol mi jártunk pedig mennyivel jobban örültünk volna egy ilyen kellemes átvizsgálási formának!

Reptéri alagút átvizsgálásra

Mi a következő procedúrákon estünk át eddig.

Ferihegy


A Ferihegyen levetették velem azt a bakancsot, ami szerintem egy kifejezetten alacsony szárú bakancs - szerintük magas szárú.

Így mezítláb mentem át a mágnes kapun. No, annyi baj legyen.

De közben kiderült, hogy Andris tolltartójában ott maradt a papírvágó olló, amire nem gondoltam. Ellenőriztem otthon, mit tesz a fedélzeti bőröndjébe - ok, egy tolltartó, de bele már nem néztem 😕

Eddig, ha valami ilyesmit találtak, akkor egyszerűen engedélyt kértek arra, hogy kidobhassák. Ezt most is megtették, de mivel "veszélyes eszközt" találtak a csomagunkban, ezért közölték velem, hogy kénytelenek módszeresen átkutatni az egész csomagot. Ezen enyhén meglepődtem, hiszen már átment a csomag a mágneses vizsgálaton, és láthatták, hogy nincsen benne semmi más terrorista eszköz. No mindegy, persze, hogy beleegyeztem. Mindent kipakoltak - pedig látták, hogy egy gyerek hátizsákjáról van szó. De rendben, tényleg a mi biztonságunk érdekében, és jó tudni, hogy ennyire alaposak.

Viszont azon már tényleg elképedtem, hogy miután a mágneses vizsgálaton áthaladt, majd kipakolták, azután azt mondták, hogy most akkor ismét átúsztatják a mágnes kapu alatt.

????

Ezt most már tényleg nem értettem. De hiszen egyszer már átment! És utána ki is pakolták! Akkor miért is???? Nem mintha olyan nagy gond lenne, hiszen akkor ők viszik vissza a kapu másik oldalára, nekünk csak várni kell, - csak nem értem. Hát egy utazó ne akadjon ki semmin 😄

Szerencsére ott volt egy másik ellenőr is, aki rászólt a kollégájára, hogy ez már felesleges, mert már egyszer átvizsgálták, úgyhogy adja oda a csomagot. Így ezt a várakozást megúsztuk.

Mezítláb igyekeztem a görgősor végére, ahol már halmozódtak a holmijaink, próbáltam visszagyömöszölni Andris cuccait a táskájába, miközben a saját övemet se ártott volna visszafűzni - de már özönlöttek az utánunk következők, akiket hajtottak a biztonságiak. Bár azt nem tudom, minek. Hiszen kb 10 perc alatt lezavarták az egész ellenőrzést (na jó, lehet, hogy volt 15 perc is), utána pedig ott lógázták a lábukat. Ez megint egy érdekes momentum - akkor hová siettettek minket? A tömeg a görgősor végén egy kupacban állva próbálta összeszedni, melyik holmi a sajátja, és egymáson keresztül próbálták kihalászni, ami még a görgősoron maradt. Mindenki a másik lábát tiporta... Ha engednék ilyenkor kicsit lassabban áthaladni az embereket, akkor mindenki szépen elpakolhatna mindent, mire a következő odaér. Nem lenne ekkora a felfordulás és az idegeskedés. Minek ezt ennyire túlpörögni?

Szóval, ha nem túl gyakran repülsz, akkor lehet, hogy hasznos infó a számodra az előző bejegyzésemben ill ebben a posztban leírt néhány dolog, mire érdemes figyelni, ha könnyebben akarod venni a reptéri ellenőrzéseket, főleg, gyerekekkel.

No, Ferihegyen átjutottunk végre az ellenőrzésen, majd 5 órát repültünk.

Dubaji reptér


A következő kaland a Dubaji repülőtér volt, ahol a repülőgépből a lépcsőre lépve már érezhető volt, hogy sokkal melegebb helyre érkeztünk.

Egy busz vitt az épületig. Szerencsére. Amikor már fél órája kanyargott velünk a busz, akkor  összekacsintottunk: talán egyenesen Kuala Lumpurig visznek most a busszal, és már nem is kell repülőre szállnunk??? Egy másik utas is nevetve nézett ránk, látszott, hogy ő is többször azt hitte amikor lassított a busz, hogy most már kiszállunk - de mégsem.

Szerintem azért vittek át bennünket a reptér túloldalára, hogy aztán vissza gyalogolhassunk. 😃

Ugyanis a következő járatunkhoz rengeteget kellett gyalogolnunk. Tényleg nagyon sokat. Mindenfelé mozgó járdák könnyítették meg a gyaloglást, de még így is minimum fél órába telt (talán több is volt), mire megérkeztünk a beszálló kapunk elé.

Bal oldalt az egyik mozgójárda a sok közül


Annak ellenére, hogy Budapesten egyszer már áthaladtunk a mágneses kapun és ellenőrzésen, itt újra ellenőriztek. Hát ez is fura, hiszen aki ott volt, az már mind átesett egyszer az ellenőrzésen.

Meglepődtünk, de itt már szerencsére nem volt mit elvenni, és a bakancsom sem érdekelte őket. 😊

Aztán elgondolkodtunk, hogy nem csak Budapestről jönnek ide gépek, hanem elég sok helyről, és nem mindegyik reptéren veszik olyan komolyan az átvizsgálást, mint otthon. Így az itteniek valószínűleg azt gondolják, az a biztos, ha ők maguk vizsgálnak át mindent.

Ujjlenyomat, szem szkennelés


A Dubai reptéren már találkozunk két biztonsági ellenőrzési formával, az ujjlenyomat vétellel és a szem (vagy más néven írisz) szkenneléssel, ami kelet felé tovább haladva eddig minden reptéren megtalálható volt. Azt hiszem 14 éves kortól kötelező mind a kettő - Dávidtól már kérték (ő nemrég múlt 14 éves), Andristól még nem (ő 11 éves).

A Kuala Lumpuri és a Denpasari reptéren is így ellenőriznek.

Arra is érdemes felkészülni, hogy a nagyobbacska gyerekekkel már nem engedik egy ablakhoz a Szülőket, hanem egyedül kell odamenniük az ellenőrzésre. Ha megpróbálunk egy ablakhoz menni, akkor ránk fognak szólni, és tovább terelik a gyereket.

Így érdemes előre elmondani nekik, hogy mi fog történni, és néhány választ sem árt, ha tudnak angolul.

Amit tudniuk kell például, hogy a két mutatóujjukat kell odaérinteni egyszerre, hosszabb ideig  a géphez (általában a gép jelzi, amikor végez a szkenneléssel), illetve a kamerába kell belenézniük pár másodpercre. Ha nem sikerült a szkennelés, akkor szólnak, hogy újra nézzen bele, illetve újra érintse oda az ujját.

Ezen kívül megkérdezhetik például a nevét, melyik országban él, meddig marad, vagy akár azt is, hogy hol szállt meg. Tehát ezeket az alap kérdéseket nem árt, ha érti, és tudja rá a választ - bár az esetek többségében a gyerekekkel elnézőek és kedvesek a tapasztalatom szerint, sőt, a szülők idegeskedésével szemben is, amikor a szülő izgul, mi lesz most a Gyerekkel a másik ablaknál, egyedül 😊

Ja, és még egy. A szkennelés előtt van egy vonal, ahol meg kell állni, és ki kell várni, amíg az előttünk levők végeznek (ugyanis egyszerre több ablaknál folyik az ellenőrzés, és oda kell majd mennünk, ahol éppen tovább haladt az előttünk levő). Ha ezen a vonalon belülre lépünk, akkor elég durván ránk kiabálnak általában. 

Éjszaka a reptéren


Kb 4 óránk volt összesen a reptéren. Éjjel. Aludni kevés - de dolgozni épp megfelelő. Úgyhogy kerestünk egy álló pultot, ahol a kütyüket is tölteni lehet, és nekiálltunk intézni, amit lehet. Még egy kis evés is belefért, mielőtt beszálltunk az újabb, immár 7 órás útra a gépbe.

Ez az út már kicsit nehezebb volt, hiszen már előtte is sokat ültünk. Ha lehet, nem szoktunk ennyit egyfolytában repülni - én legalábbis szívesebben szállok meg út közben. Így egy másik ország is látótérbe kerülhet, ha csak rövid kis bepillantásra is. Most azonban másképp szavazta meg a Családi Kupaktanács, így tovább folytattuk az utat még aznap éjjel.

Kuala Lumpur


Kuala Lumpurban már érezhető volt a trópusi klíma. Végre. Rajtunk ugyan még ott volt a sok - itt már felesleges - ruha, de örültünk a meleg, párás levegőnek. Kuala Lumpur szakadó esővel fogadott minket. A reptérről ki lehetett látni egy belső trópusi kertre, ott láttuk, hogy nem kicsi eső vár odakint. Így nem siettünk különösebben. Először is pénzt váltottunk, majd megbeszéltük, hogyan tovább.

Így néz ki a Maláj Ringit (MYR)


A reptéren fogadtunk taxit, nagyon korrekt áron - de a Kuala Lumpuri kalandokat majd a következő bejegyzésben írom le.


A kuala lumpuri reptér egyik belső kertje.
Denpasar felé menet fényképeztem, itt már sütött a nap.



Most még annyit, hogy 2 éjszakát töltöttünk Kuala Lumpurban, és utána mentünk tovább Denpasarba, Balira. Ki gondolta volna, hogy itt is lehetnek váratlan kalandok.

Honnan indul a repülőgépünk?


A becsekkoláskor kapott beszállókártyán bekarikázta a hölgy a beszállókapu jelzését, és el is mondta, hogy melyiket keressük.

Ezek után nagyot néztünk, mikor néhány száz méterrel beljebb a táblán egy teljesen más beszálló kapu volt kiírva. Most akkor melyikhez menjünk??? Ráadásul a reptér két elég különböző pontján volt a két kapu.

Azt gondoltuk, hogy mivel alig telt el néhány perc, amióta közölték velünk, hol kell beszállnunk, biztos az az újabb infó. Így elindultunk arrafelé, ami a kártyánkon is volt írva. Mivel pont dél körül volt, megéheztünk, és eleve is így terveztük, hogy a reptéren eszünk. Beültünk egy kis étterembe ennek a kapunak a közelében, ahol viszonylag gyorsan kiszolgáltak, bár itt nem annyira olcsó mulatság enni.

Közben egyszer csak halljuk, hogy a hangosbemondó is bemondja, hogy áthelyezték a járatunk indulási pontját. No, siettünk az evéssel, mert így még át kellett mennünk a reptér egy távolabbi pontjára.

Szerencsére pont nyitásra odaértünk. Itt volt a csomag ellenőrzés és a mágnes kapu.

Most már csak 3 óra, és Denpasarba érünk.

Denpasari reptér


Az ottani reptéren is várja egy kis meglepi azokat, akik még nem jártak errefelé.

Ki kell tölteni egy nyilatkozatot. Van, amelyik repülőn előre kiosztják, és még a gépen ki lehet tölteni. Ha nem, akkor ennél a pultnál találunk üres nyomtatványt, és ha szerencsénk van, akkor még működő tollat is a kitöltéshez.


Denpasar, nyomtatvány kitöltés


Ha tervezitek, hogy Balira jöttök, akkor talán érdekes lesz előre látni, milyen nyomtatványt kell kitölteni. Megmutatom:







A nyomtatvány kitöltése után már gyorsan kijutottunk, és indultunk, hogy együtt megnézzük, merre járt Miklós 2,5 évvel ezelőtt. 




1 megjegyzés:

  1. Láttam mindent!!!! és elolvastam. Elborzasztó érzés a reptéri kálváriák. De Ti ügyesek voltatok, hogy mindent prímán megoldottatok. Gratulálok és puszi.

    VálaszTörlés