Készülődés Dél-Kelet Ázsiába

Beszámoló az elindulásunk előtti időszakról

Kicsit sűrűre sikerült az idei első két hónapunk.

Már jó ideje készülődünk a Dél-Kelet Ázsiai utunkra, de az utazás előtti időszak még kicsit megfűszereződött utazástól független tervezett és tervezetlen tennivalók sokaságával.

Andris készítette a visszaszámlálót és ő figyelte, mennyi időnk van még indulásig

Januárban még hátra volt a fél éves teamcoaching tanfolyamunk egy teljes hétvégéje, amit Budapesten töltöttem. Digitális nomádként laptop a hátamon, hogy a szállodában is tudjak dolgozni 😊

Itt még csak a Blaha Lujza térre utaztam 😊

Január végén adtam le a zárómunkámat, majd februárban következett a vizsgánk, amit nagyon élveztem. Rengeteget tanultam ebből a zárónapból is, és a záródolgozat megírásából is. Ezt a tanfolyamot az eddigi, csoportokkal végzett munkám megkoronázásának érzem. Örök hálám a két trénernek, Hankovszky Katalinnak és Levendel Áronnak, valamint az összes csoporttársamnak. Mindegyiküktől külön-külön is rengeteget tanultam, és nagyon sok biztatást kaptam Tőlük, és kapok most is levélben.

Február végén Miklóssal részt vettünk a Járatlan Utakon fesztiválon. Két kerekasztal beszélgetésben voltunk beszélgető partnerek, a gyerekes utazás és a digitális nomádság témában. Ezen kívül tartottunk egy workshopot is, szintén digitális nomádság témában, ahol a résztvevőknek abban segítettünk, hogy meglássák, a saját tudásukkal, tapasztalatukkal, érdeklődési körükkel is van lehetőségük elindulni ezen az úton.

Mi nagyon élveztük ahogy zsongott a terem a résztvevők buzgó munkálkodásától. Bízom benne, hogy hasznos volt számukra, és ők is legalább annyira élvezték azt a két órát, mint mi.

Természetesen sok egészségügyi intéznivalónk is volt, az oltások mellett fogászati ellenőrzés és hasonlók. Házzal  és lakással kapcsolatos tennivalókról már nem is beszélve. 

De hogy a sok, szükséges ill. általunk bevállalt tennivaló mellett ne unatkozzunk, valahogy minden hivatal, bank és egyéb intézmény megneszelte, hogy hosszabb ideig távol leszünk, úgyhogy mindenhonnan bombáztak bennünket mindenféle hivatalos intézni valókkal. Miért éppen most jutott eszébe mindenkinek, hogy adatot egyeztessen velünk, meg hasonlók? Ez rejtély, de egyik hivatalból a másikba rohangáltunk, telefonáltunk, leveleztünk.

És hogy még ez se legyen elég, valahogy az intézni valókkal is folyton kálváriát jártunk. Miklós telefonját se a Telenornál, se a Telekomnál nem tudtuk intézni, így végül 2 havi herce-hurca után meguntuk, és vettünk egy kártyafüggetlen telefont - hogy csak egyet említsek a sok, hasonló apró-cseprő, értelmetlen-felesleges körből.

A végére már tényleg ideges voltam, mert annyira alaposan készültünk, olyan sokat terveztünk, mit hogyan fogunk megcsinálni, de ezek miatt az értelmetlen mellékvágányok miatt úgy éreztem, kezdünk kifutni az időből.

Persze volt még egy nagyon fontos tennivalónk. Családi kedvencünk, Bajusz cica, akit úgy akartunk itthon hagyni, hogy nyugodtak lehessünk felőle. Így vele is állatorvoshoz vándoroltunk, a két hónap alatt többször, és kicsit kalandos módon, de végül nagyon megnyugtatóan sikerült elintézni az elhelyezését is.

Rengeteg fényképünk van a kis csibészről,
de ez a kép adja vissza leginkább, milyen aranyos kis macsek a kedvencünk.

A február 27-i napot percre pontosan megterveztük a Fiúkkal együtt. Mindenki részt vett a Kupaktanácson, amikor eldöntöttük, ki-mikor-mit-hogyan csinál aznap reggel, hogy pontosan el tudjunk indulni. Felírtunk a tervező füzetünkbe mindent, és Andris vállalta a feladatot, hogy figyelmeztet mindenkit az időre, a füzetbe írtak alapján.

Ez a pontos, közös tervezés maximálisan bevált.

Pontosan elkészültünk, elindultunk, jó hangulatban, izgatottan - de cseppet sem idegeskedve. Amikor beszálltunk végül az autóba, mindenkinek megköszöntem, hogy segítettek nekem is abban, hogy magamra figyelhessek, a saját dolgaimra, mert mindenki tudta a saját dolgát, és nem kellett a máséval foglalkoznom. Így én is nyugodt tudtam maradni, és ez nagyon jól esett.

Így ez az indulás egy remek mintapéldája lett az összehangolt csapatmunkának, vagyis egy remek családi csapatépítés volt.

Apuhoz utaztunk fel Budapestre, mert oda rendeltük a reptéri transzfert.

Végre indulhattunk a reptérre, az új kalandok felé - de ez már egy következő blogbejegyzés témája lesz 😊