Kaland

avagy a Szabadságnak ára van

A tetőteraszon ülve élvezem az esti lágy napsütés simogatását.

Családunk férfi tagjai lementek az öbölbe labdázni, hogy megmozgassák a karanténban elgémberedett tagjaikat. Én eközben egy tudományos könyvet olvasgatok nagy örömmel, a téma számomra nagyon izgalmas, közben csend és béke vesz körül. Friss tengeri és hegyi levegő keverékét szippantom mélyen a tüdőmbe, csodálom az esti fényeket, a fantasztikus sziklaképződményeken váltakozó fény-árnyjátékot, hallgatom az óceán folyamatosan partot ostromló hullámainak hangáradatát. A mélységes harmónia pillanatai ezek.

Mindaddig, amíg….

Utolsó taps

Ma este tapsoltunk utoljára.

Talán 2 hónapja is van annak, hogy minden este a lépcsőre vagy a kapuba állva tapsolunk, és a végén integetünk egymásnak a szomszédainkkal. Azt hiszem, hiányozni fog.

Ugyanakkor csodás dolog végre újra kirándulni.

Mindenfelé különleges alakú sziklák

Tenerife csendes 3. rész

Tenerife a koronavírus karantén idején, 2020 tavasz

Itt a faluban minden este 7 órakor tapsolunk (a kontinentális idő szerint 8 órakor, 1 óra az eltolódás). És ezt itt nagyon komolyan veszik. Annyira, hogy mérik az időt, hogy tényleg meg legyen az 1 perc. A falu lakói kiállnak az ajtóba, ablakba, tetőteraszra, és hangosan tapsolnak, tapsolunk. Amikor letelt az idő, akkor integetünk egymásnak.

Kihaltak az utcák.

Csak a saját árnyékom látszik a szomszéd tetőteraszán

Tenerife csendes 2. rész

Tenerife a koronavírus karantén idején, 2020 tavasz

Ahogy szaporodtak a megbetegedések, egyre egyértelműbbé vált, hogy jobb lesz elkerülnünk a nagyvárosokat, sőt, egyre inkább a házból való kimozdulásunkat is.

Már korábban elkezdtük keresni, hol lehet közelebb bevásárolni. Kiderült, hogy a hegynek ezen az oldalán egyetlen picike bolt van, azt is 3 napig kerestük, mire végre megtaláltuk.

Taganana. Ebben a faluban van az egyetlen bolt

Tenerife csendes 1. rész

Tenerife a koronavírus karantén idején, 2020 tavasz

Már több, mint 2,5 hónapja vagyunk itt, a szigeten. Ráadásul ebből 2 hónapot nem egy nagyobb városban, nem egy turista központban, hanem egy nagyon kicsi helyen. Érdekes megfigyelni, hogy az egyébként mindig nyüzsgő spanyol falu milyen lett a bezárkózás idején. És persze érdekes élmény az is, ki hogyan éli meg azt, hogy most nem lehet felfedezni, mászkálni, túrázni.

Almáciga, kicsi hegyi falu az Anaga hegység északi oldalán

Újra itthon

View this post on Instagram

Szerencsésen megérkeztünk :-)

A post shared by Mária Török (@htmarika) on Jun 1, 2019 at 4:50am PDT

Ismét Dubaj

View this post on Instagram

Ismét a Dubaji reptéren :-) Most 10,5 óra az átszállási időnk. Itt nincs pihenő szoba, a reptéri szálloda brutál drága. Ennyi pénzért több napra megszállhattunk volna bent, a városban. Legközelebb jobban tesszük, ha bemegyünk 1-2 éjszakára.

A post shared by Mária Török (@htmarika) on May 31, 2019 at 9:20pm PDT

Utolsó esténk Kuala Lumpurban

View this post on Instagram

Utolsó esténk volt tegnap Kuala Lumpurban. Elképesztő színes forgatag volt a Suria bevásárló központban. Ha jól értettem a kínai sofőrünket, akkor most ünneplik a maláj újévet, és ennek örömére elképesztő színes tömeg gyűlt össze a plázában. Csoda volt nézni, mennyi kultúra, börszín, öltözködési stílus lüktetett folyamatosan, késő estig. Ennyi embert még nem láttunk itt. Malájziában ugyanis 4. x ünneplik az új esztendőt. A január 1-e mellett van maláj, kínai és indiai újév is, mindegyik más időpontban, és mindegyiknél kapnak szabadnapot is. Az eltérő naptárak miatt ő magáról azt mondja, az egyik szerint 46, a másik szerint 47 éves. Vicces, nem? Utolsó este egy hagyományos japán ételt ettem, csirkével és az omlett félgömb alatt megbúvó rizzsel, nyakon öntve egy finom szósszal (talán teriaki szósz volt), ami végre nem volt (nagyon) csípős. Ugyanis sok errefelé a japán étterem - is, meg a kínai, thai, Western stb. Ma délután búcsút intettünk - legalábbis most - Malájziának.

A post shared by Mária Török (@htmarika) on May 31, 2019 at 9:33pm PDT

Házassági évforduló Kuala Lumpurban

View this post on Instagram

Ma este Kuala Lumpurban. Ez a város a felhőkarcolók. városa. Meg a fényeké. Az állandó nyüzsgésé. Éjjel és nappal, megállás nélkül. A trópusi eső hihetetlen dörrenéssel járó villámlásaié, amikor ijedtünkben helyben ugrásban minden előképzés nélkül lepipáljuk a maszájokat :-D Elképesztő érzés, hogy Magyarország 1 teljes évi csapadékmennyisége 5 perc alatt zúdul a nyakunkba, és folyóvá változtatja az utakat. A söfőrünk szerint az utóbbi 1 hónapban (mióta elmentünk innen) nem esett. Hát ma igen :-D A Suria bevásárló központ ma ünnepi diszt öltött. Mintha csak tudná, hogy ma ünnepeljük a 26. házassági évfordulónkat :-))) Drágám! Hálás vagyok az elmúlt évekért, minden szépségért, örömért, együtt megélt nehézségért, tanulságért. És ezért a csodálatos 3 hónapért, amit négyen együtt kalandoztunk végig. Isten éltessen még sokáig, együtt!!!

A post shared by Mária Török (@htmarika) on May 29, 2019 at 9:08am PDT

Csodás sziklák Thaiföldön

View this post on Instagram

Sziklak Sajnos a gyorsan száguldó autóból nem tudtam igazán jól lefényképezni a rengeteg, csodálatos sziklát, de talán így is látszik, milyen fantasztikus alakzatok vannak errefelé.

A post shared by Mária Török (@htmarika) on May 27, 2019 at 9:47am PDT